Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

ki a városi rangot. A volt mezővárosok közül csak Hódmezővásárhely és Baja lett törvényhatósági jogúvá, míg rendezett tanácsú városi státust 56 település kapott. Erdély területén csak Kolozsvár és Marosvásárhely, a Tiszántúlon Szatmárnémeti, Debrecen, Nagyvárad, Hódmezővásárhely és Arad, a Tisza-Maros szögében pedig Temesvár, Versec és Pancsova kapott törvényhatósági jogot. Olyan patinás nevü városok, mint Gyulafehérvár, Nagyenyed, Brassó, Nagyszeben, Nagybánya stb. meg kellett, hogy elégedjenek a rendezett tanácsú város címével. Az Alföld városai a táblázatokból is láthatóan sajátos fejlődéstípust képviseltek. Lakosságszámuk viszonylag magas volt, a modernizáció városfejlesztő hatása azonban alig észlelhető. Szentes lakossága például 14,1%-kal, Mezőtúré 26,17%-kal, Hódmezővásárhelyé 26,93%-kal, Békésé 19,12%-kal, Gyuláé 29,28%-kal nőtt 1869 és 1910 között, ami alacsonyabb növekedést jelent az országos népességnövekedés üteménél, nem is beszélve a városi lakosság átlagos növekedéséről. Az Alföldön az urbanizációs folyamatba valamelyest bekapcsolódó városok számát 30-ra tehetjük. Ezek lakossága többnyire meghaladta a 10 ezret, de népességének foglalkozási és társadalmi struktúrájában messze elmaradt akár a felvidéki, erdélyi vagy dunántúli városoktól. Az alföldi agrárváros vármegyényi határában végeláthatatlanná duzzadt tanyavilág alakult ki. A kiegyezés körül már a lakosság 30%-a élt az alföldi város környékének tanyavilágában.

9 A fenti kép számos új városfejlesztő tényező együttes eredménye volt. A múlt század második felében alapvető városfejlesztő tényezővé vált a vasút. A főbb vasútvonalak mentén főleg a vasúti csomópontokban intenzívebb iparfejlődés és urbanizáció bontakozott ki. E szempontból is kiemelkedő szerepet kaptak az úgynevezett „vásárvonalon" fekvő települések. Az itt vizsgált régiók esetében egy városiasodott zóna jött létre Erdély és a Tiszántúl határvidékén (Szatmárnémeti, Nyíregyháza, Debrecen, Nagyvárad). Ez a Bánát és az Alföld déli határvidékén folytatódott (Arad, Temesvár, Versecz stb.). Ezek a városok elhelyezkedésüknél fogva fontos vasúti csomópontok voltak. A Tisza mentén Szolnok, Szeged és Szabadka hasonló szerepet töltött be.

1

0 Az említett városi sávhoz tartozó települések népességnövekedése 1869 és 1910 között a 85%-os szint fölött volt. Erdélyben is kialakult néhány dinamikusan növekvő város. Különösen gyors volt Kolozsvár és Marosvásárhely fejlődése a nagyobb települések közül. A városfejlesztő tényezők közül kiemelésre kívánkozik még a természeti környezet, sőt esetleg a közigazgatási szerep is.

1

1 Néhány település rendkívül dinamikus növekedését a közelben található ipartelepítési tényezőknek köszönhette. Ilyen ipartelepítési tényezőt jelentett a Bánátban és Hunyadban a szén és a vasérc Székelyföldön, de a Kárpátok lejtőin általában a fa, másutt egyéb bányakincsek, mint például a só vagy az arany. Déva 162%-os népességnö206