Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

politikájának eredményei az utolsó években tragikus jellegűek voltak: egy hatalmas sereg pusztulása Novgorod alatt, Rusz elleni kun betörések, sikertelen hadjárat a bolgárok ellen és végül Kijev teljes elvesztése, a Rosztyiszlavicsok vazallusból ellenséggé válása. Andrej Bogoljubszkij egyedül maradt..."

2

5 Ehhez a nézethez szinte, azonnal csatlakozott V. A Kucskin is. Az évtized következő évei nem hoztak igazán jelentős eredményt a Bogoljubszkij-értékelésben. Példaként álljon itt O. M. Rapovnak a fejedelmi „birtokok"-at a 10. századtól a 13. század közepéig vizsgáló kötetének egy részlete, amelyben a szerző Andrej és öccse, Vszevolod tevékenységét vetette össze: „Andrej Bogoljubszkijnak és Vszevolod Bolsoje Gnyezdónak sikerült egyesíteni a rosztov-szuzdali földet. Ennek köszönhetően mindkét fejedelem a legerősebb volt az akkori orosz fejedelmek között. Ok nemcsak saját fejedelemségükben uralkodtak, hanem ellenőrzésük alatt tartották Rusz sok északnyugati, központi illetve déli területét is. Ezért nem véletlenül kezdték Északkelet-Oroszország uralkodóit nagyfejedelmeknek nevezni".

2

7 Nem várhatunk sokat A Kijevi Rusz szovjet historiográfiája című kötettől sem, amely ugyan jó áttekintést nyújt az óorosz nép kialakulásával, a Kijevi Rusz gazdasági-társadalmi rendjével stb. kapcsolatos nézetekről, de Andrej s OR s s s s Bogoljubszkijt mindössze ket esetben említi." Ráadásul a második említés mindössze hivatkozás Voronyin egy cikkére. Andrej Bogoljubszkij tevékenységének egyik legátfogóbb elemzése a szovjet történeti irodalomban a már idézett B. A. Ribakov nevéhez fűződik, aki nagy monográfiájában (A Kijevi Rusz és a XII-XIII. századi orosz fejedelemségek, 1982) a fejedelem uralkodását apjáéval összehasonlítva mutatta be. Elismerően írt a városok széleskörű építéséről. Úgy vélte, az a fejedelem, aki ideiglenesen ült egy részfejedelemség trónján, készen arra, hogy bármely pillanatban más területekre távozzon, nem tudott városépítéssel foglalkozni. Jurij Dolgorukij és Andrej Bogoljubszkij viszont (Monomah politikáját folytatva) saját alapvető érdekeit a Rosztov-Szuzdali Fejedelemséggel kapcsolta össze, s ez objektíve pozitív volt. Bogoljubszkijt Ribakov e téren anynyira magasztalta, hogy stílusa már-már a világnézeti indíttatású müvekére emlékeztet: a Neri melletti Pokrov-templom, a bogoljubovói vár épületegyüttese... és a vlagyimiri Arany-kapu a művészet soha el nem halványuló alkotásai, melyek lehetővé tették a krónikásnak, hogy Andrejt a bibliai Salamon királlyal hasonlítsa össze, nekünk pedig, hogy fogalmat alkossunk arról, milyen bámulatos szépségű volt az orosz építészet az Igor-ének készítésének előestéjén. A két fejedelem tevékenységében a szerző pozitívan értékelte a hatalom centralizációját is.

2

9 Jurij Dolgorukijjal kapcsolatban Ribakov negatív vonásnak tartotta az állam területének felosztását, tehát az ugyélok (részfejedelemségek) fiai részére történt kijelölését. Andrcjre ez a „szemrehányás" nem vonatkozott, őt 175