Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

nyen kritizált az 1930-as évek végének szintézisében. Bírálatát többek között a Kijevi Rusz városi kereskedő jellegéről Kljucsevszkij által kidolgozott, de Pokrovszkij által is képviselt nézet váltotta ki. Grekov végül arra a következtetésre jutott, hogy Pokrovszkij sémájában sok a durva hiba, és annak semmi köze a marxizmushoz.

5 Az 1930-as években a szovjet történészek munkáiban a marxizmus-leninizmus elméletének fokozatos átvétele tükröződött, amint azt Grekovnak az évtized első felében készült müvei is bizonyítják. „Ezek a munkák - írta V. V. Mavrogyin és M. B. Szverdlov az 1978-as historiográfiai kötet bevezetőjében - megerősítették a Kijevi Rusz fejlődésének korai szakaszára mint feudális társadalomra és államra vonatkozó nézetet".

6 A magunk részéről viszont inkább azt emelnénk ki, hogy a fenti, megalapozottnak egyáltalán nem nevezhető koncepció évtizedekre gúzsba kötötte a szovjet történészeket, akik amúgy is nagy politikai nyomás alatt álltak. 1939-től kezdve Grekovnak több olyan müve is megjelent, amely témánk szempontjából említést érdemel. A Szovjetunió történetének első kötetében (1939) a bennünket érdeklő részt ő írta, de ebben inkább röviden ismertette, mintsem értékelte Andrej Bogoljubszkij tevékenységét. Mindössze a Kijev 1169. évi bevételének következményeit bemutató néhány mondat sugallt negatív megközelítést, a szerző ti. azt sérelmezte, hogy a város kirablása során írott források is megsemmisültek, de magát a fejedelmet ezért sem hibáztatta.

7 A másik munka, a több kiadást is megért Kijevi Rusz alaposabb értékelést is tartalmaz. Grekov itt más szemszögből vizsgálta az 1169-es eseményeket. Azt, hogy Kijev megszerzése után Bogoljubszkij nem ment a városba nagyra értékelte, és a Vlagyimir-Szuzdali Fejedelemség megnövekedett gazdasági és politikai ereje következményének tartotta. A szerző az egységes nemzeti állam létrehozását illetően a vlagyimiri fejedelmek, köztük Andrej politikájában a moszkvai uralkodók későbbi politikájának vonásait látta.

8 1939-ben V. A. Galkin Szuzdali Rusz című munkája is napvilágot látott, de csak a térség 8-15. századi politikatörténetét tárgyalta. Annak, hogy a benne található értékelés bemutatásától eltekintünk, két oka van: népszerűsítő jellege és gyenge szakmai színvonala.

9 A következő évben M. D. Priszjolkovnak, az óorosz évkönyvek kutatójának jelent meg egy kötete, amely az alábbi megállapításokat tartalmazta az 1177. évi vlagyimiri évkönyv-redakcióról: Összeállítását Andrej Bogoljubszkij vette tervbe életének utolsó éveiben, de halála (1174) megszakította ezt a vállalkozást, és csak 1177-ben fejezték be. Az évkönyv-redakció fő politikai irányelve az volt, hogy az orosz fejedelemségek politikai központja, a vezető szerep, amely Oleg idejétől Kijevé és a kijevi fejedelemé volt, átkerül a Kljazma menti Vlagyimirba, a vlagyimiri fejedelem kezébe. A krónikás, Bogoljubszkij po171