Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

litikai törekvéseit tükrözve, munkájában kifejtette a rosztov-szuzdali terület városainak egymás közötti viszonyaira vonatkozó saját politikai elgondolását is: kiemelte Vlagyimir városának jogát az elsőségre és az egységes fejedelemség fővárosának szerepére.

1

0 Ugyanebben a könyvben Priszjolkov teljesen pozitív értékelése is olvasható Andrej Bogoljubszkijról: saját korát és kortársait megelőző bátor és szigorú személyiség volt, aki nagyon korán felmérte az „orosz föld" (értsd: a Kijevi Rusz déli részének) hanyatlását és a rosztov-szuzdali vidék növekvő erejét is; aki szakítva nemzetségének és valamennyi orosz feudális fejedelemségnek a hagyományaival elhatározta, hogy új módon rendezi az erőviszonyokat a rosztov-szuzdali és a többi orosz fejedelemségen belül, csakúgy mint az „orosz föld" külpolitikai kapcsolatait." Az ún. nagy honvédő háború alatt és közvetlenül utána a szovjet történészek munkái a patriotizmusra nevelést szolgálták,

1

2 ezért ettől az időszaktól kiemelkedő szakmai eredményeket ne várjunk. Az aktuálpolitikai célok kiszolgálásának egyik legjobb példája Alekszandr Nyevszkij életrajza.

1

3 Témánk szempontjából kivételt jelent Ny. Ny. Voronyinnak a 11-13. századi vlagyimir-szuzdali építészetről 1945-ben megjelent kötete.

1

4 Ennek ismertetésétől azonban eltekintünk, mivel a szerző a későbbiekben továbbfejlesztette. Az 1940-es évek végén, illetve az 1950-es évek elején egymás után jelentek meg azok a kötetek, melyek a szovjet történészek Kijevi Russzal kapcsolatos kutatási eredményeit mutatták be. Közülük A. Ny. Naszonov Az „orosz föld" és az óorosz állam létrejötte című munkáját említjük meg. Ebben a szerző kiemelte, hogy Andrej Bogoljubszkij tevékenységének eredményeként a Vlagyimir-Szuzdali Fejedelemség területe északon és délkeleten is jelentősen növekedett. Az utóbbi tényre később V. A. Kucskin és P. P. Xolocsko is felhívta a figyelmet.

1

5 Az '50-es évek „termésének" bemutatásakor nem mellőzhető a híres (bár szemlélete miatt inkább a hírhedt jelző lenne szerencsésebb) Ocserki isztorii SZSZSZR, vagyis a Szovjetunió történetének vázlata. Első kötete (1953) részletesen foglalkozott a Vlagyimir-Szuzdali Fejedelemséggel, de Bogoljubszkijról nem adott markáns értékelést. Az a rész ugyan negatív színezetű, amely szerint a terület belügyeit illetően Andrej rászolgált a „szamovlasztyec" (egyeduralkodó) gúnynévre, és „zsarnoki" magatartása megmutatkozott a fejedelmekhez, valamint a helyi, rosztov-szuzdali bojársághoz való viszonyában is,

1

6 azonban összességében a kötet Bogoljubszkij-képe távolról sem negatív. Úgy tűnik, az adott rész szerzője (szintén A. Ny. Naszonov) nem annyira az északkeleti fejedelmek értékelésére, sokkal inkább tevékenységük bemutatására törekedett. 172