Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

székhelyre, az ezred ottani raktárainak őrzésére. A honvédelmi miniszter parancsa értelmében október 31-én az ezrednél megszűnt a váll-lapok viselé­se. November 1-én megkezdődött az ezred körkörös védelmi tervének a ki­dolgozása. A jelentést készítők tudni vélték, hogy a községben listát állítot­tak össze a kivégzendőkről, s ezen a korábbi párt és tanácsi és termelőszö­vetkezet vezetőinek neve mellett az ezredparancsnok és több tiszt neve is szerepelt. 2 1 Ez a lista eddigi ismereteink szerint csak az ezred jelentésében fordul elő. Más forrás nem említi. A nap folyamán megjelent a laktanyában Peres Sándor mérnök hadnagy, és azzal a felkiáltással, hogy „mit keresnek még itt a Sztálinista és Rákosista tisztek," követelte a forradalmi katonata­nács összehívását, és a volt politikai apparátus tagjainak letartóztatását. Novemben 4-ig forrásunk semmiféle eseményt nem örökített meg. „Továbbfolytattuk a közbiztonsági járőrözést a faluban - idézte fel a hadműveleti tiszt, aki a nemzetőrség egyik irányítója is volt. Vigyáztunk a rendre. Szovjet harckocsik is vonultak át a falun. Hogy mikor arra nem em­lékszem. Medvegy Miska ment eléjük, mert megtudtuk, hogy a civilek meg akarják támadni az oroszokat. Ebből pedig semmi jó nem jött volna ki a falu, de elsősorban a támadásban résztvevők számára. Medvegy százados jól be­szélt oroszul, hiszen kint végzett, hadmérnök volt. Ö beszélt velük. Hogy mit azt nem tudom pontosan, de az értelme az volt, hogy vonuljanak át gyorsan, akkor elkerülhető az összetűzés. El is mentek. Éjjel aztán ébresztenek en­gem, hogy egy súlyosan sebesült polgári személyt kell kórházba szállítani. Azért jöttek hozzám, mert, a kijárási tilalom miatt a mentő nem jött ki Eger­ből, nekem pedig volt egy második világháborús orosz kis GAZ szolgálati kocsim. A sebesült nagyon rossz állapotban volt. Állítólag nekiment az egyik szovjet tanknak. Fel akarta borítani. Verpelét híres bortermő terület. Október a szüret ideje. Nem kizárt, hogy a murci adta a tanácsot a támadó­nak. Kérdeztem az egyik katonámat, akit jól ismertem, mert a futballcsapat kapusa volt, bejön-e velem Egerbe. Azt mondta, be. Akkor fogd a géppisz­tolyt meg néhány gránátot és gyerünk. Elmentünk az emberért, és a sógorá­val együtt felvettük. Elindultunk. Szalók után a Kápolna környékén, a nagy kanyarnál harckocsik nyomait vettem észre. Rövidesen bele is futottunk egy orosz harckocsi egységbe. Megállítottak bennünket. Én nem tudtam oroszul, ezért kézzel-lábbal próbáltam magyarázni, hogy beteget viszek kórházba, de a szovjet százados nem akart engedni. A tankok sakktáblaszerűen zárták el az utat, csak közöttük szlalomozva lehetett volna továbbmenni. Ez remény­telen volt. Azt ajánlottam a századosnak, hogy cseréljünk embert. Az én egyik katonám itt marad, ő pedig elküldi velem az egyik emberét, és, majd ha visszajövünk, kicseréljük őket. Ebbe ö nem ment bele, illetve csak úgy, hogy én hagyjam ott az egyik emberemet, de ő nem küld velem senkit. Eb­163

Next

/
Thumbnails
Contents