Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

ben maradtunk. Elindultunk tovább, kerülgettük azokat a böhöm monstrumokat, nem T 34-esek voltak, és igyekeztünk a kórházba. Egerben a fő utcai kórház már tele volt, ott nem fogadtak, mondták, hogy menjek a másikba. Igen ám, de én nem voltam ismerős Egerben. Fogalmam sem volt merre kell menni. Egy fehér köpenyes férfi felajánlotta, hogy megmutatja, én meg megígértem neki, hogy visszavitetem a sofőrrel. Valahova a minaret környékére mentünk. Ahogy odaértünk, a sebesültet azonnal a műtőbe vitték. A sofőr visszament a kalauzunkkal. Amint várok rá kivágódik a bejárati ajtó, az én sofőröm rohan vissza a kísérőnkkel, és mondja: hadnagy bajtárs nagy baj van. Mi az? Rám lőttek az oroszok. Hogy ez hol történt azt nem tudom, de rögtön arra gondoltam, nekünk sürgősen haza kell menni. Fel kellett még vennünk az orosz páncélosoknál hagyott katonánkat is. A civil már nem mert velünk jönni. Mentünk, ahogy tudtunk. Mire az orosz útzárhoz értünk leégett a kuplungunk. Felvettük a katonánkat, de messzire már nem jutottunk a kuplung miatt. Úgy toltuk be a kocsit Szalókra. Hogy a javításhoz világosságot gyújtsunk ott az úton az nem tünt jó ötletnek." November 4-én hajnalban az alakulat parancsnoka riadót rendelt el. Öszszehívta a forradalmi katonatanácsot és a vezető beosztású tiszteket, és megbeszélést folytatott velük. Ennek eredményeképpen arra az elhatározásra jutottak, hogy az ezred harci technikájával'együtt kivonul a riadókörletbe. November 3-án éjszaka valahonnan telefonáltak, hogy nagy csapatmozgások vannak a 3-as úton - folytatta az emlékezést a T tiszt. Jöttek vissza a szovjetek. De akkor már hallottuk a rádióban Nagy Imre felhívását is. Tudtuk, hogy megkezdték Budapest ostromát. A déli órákban egy civil ember jött a laktanyába, és mondta, hogy szovjet csapatok érkeznek Egerszalók felől. A Verpelét—egerszalóki összekötő út nagy, beláthatatlan útkanyarulatában állnak a tankok. A parancsnok úgy intézkedett, hogy három fő, Medvegy Mihály százados, Nyíri István főhadnagy és jómagam menjünk ki, nézzük meg mit csinálnak a szovjetek, és tudjuk meg mi a szándékuk. Kitüztük a fehér zászlót és elindultunk. Akkor már olyan híreket is kaptunk, hogy szovjet tankok szétlőtték Füzesabonyban a templomtornyot. (Ez Mezőkövesden történt K.J.) Kiértünk a kanyarhoz, ahol valóban ott álltak a harckocsik. T 54-esek voltak. Amikor a szovjet katonák megláttak bennünket, beugráltak a tankokba és lezárták a nyílásokat. Medvegy Mihály, aki jól beszélt oroszul, hiszan a Szovjetunióban végzett, megpróbált beszélni velük, de egyelőre nem akartak előbújni. Aztán nagy nehezen egy tiszt mégis kidugta a fejét, és akkor Medvegy százados közölte, hogy az ezredparancsnokunk utasítására jöttünk, és kérjük, tájékoztassanak szándékaikról. A tiszt azt mondta, hogy neki mondanivalója nincs számunkra, de felveszi a kapcsolatot az elöljárójával, és a tőle kapott utasításoknak megfelelően fog eljárni. Beszélt is valakivel rádión. A túlvégről azt kérdezték milyen alakulat tartózko164