Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

riilt már a XIX. században a választójog, a szociális biztonsághoz való jog, az állampolgári kötelességek (adófizetés, honvédelem, szabályok betartása), a XX. században a munkához való jog, a panaszjog is. „Az állampolgári jogok értelmét, szerepét, politikai funkcióját nem lehet logikai úton »kitalálni«. Az állampolgári jogok eszméi koronként változó funkciót töltöttek be, és ehhez képest megítélésünkben is alapvető módosulások következtek be. Hamis tehát minden olyan kép, amely az állampolgári jogokat valamiféle minden emberi társadalomban általános emberi jognak akarja feltüntetni, és minden országban, minden társadalmi rendszerben egyformán számon akarja kérni."

9 Az emberi jogokkal kapcsolatos eszmék ugyanakkor sohasem szorultak teljesen háttérbe. Ezek az eszmék általában az ellenzék programjában, az állammal szemben megfogalmazott újabb követelések formájában jelentkeznek. Összefoglalva: a polgárosodás olyan gazdasági, társadalmi, politikai folyamat, melynek során meghatározóvá válik a piacgazdasági szerepvállalás, a feudális szokásjogot új értékrend váltja fel, és a jogegyenlőség alapján a társadalom egyre nagyobb csoportjai vívnak ki, kapnak meg olyan jogokat, melyek révén a döntési folyamatokba (legyenek azok gazdaságiak vagy politikaiak) érdemben be tudnak kapcsolódni. B) A gazdasági fejlődés 1867-et követően a magyar gazdasági, társadalmi, politikai életben egy eddig még nem tapasztalt, hosszú, békés, felfelé ívelő szakasz következett. Ez a gyors ütemű fejlődés kisebb megtorpanásokkal ugyan, de egészen az első világháború kitöréséig tartott. A 1867-es Kiegyezéssel megteremtett politikai stabilizáció elsöpörte a tőkés fejlődés utolsó nagy akadályát is, és a XIX. század utolsó harmadában rohamos ütemben kapitalizálódott a magyar gazdaság. A tőkés fejlődés adott állapota és a fejlődés lehetősége, valamint üteme között óriási különbség volt, mely feszültséghez vezetett a gazdaságban éppúgy, mint a politikában. A gyors gyarapodás ténye azonban vitathatatlan volt. Az 1860-as évektől a XIX. század végéig Magyarország a gyors ütemben fejlődő európai országok közé tartozott. Kb. három évtized alatt teremtette meg az ipari forradalom feltételeit és hozta létre a modern, monopóliumokra épülő nagyipart. A nemzeti jövedelem átlagos évi növekedési rátája meghaladta a 3%-ot. Kedvező előzmény volt, hogy a tőkés rendszer gazdasági, társadalmi, és jogi feltételei a kelet-európai fejlődéshez képest viszonylag korán, a század derekán létrejöttek. Az 1848-as polgári forradalom és az 1853-as úrbéri pátens radikálisan felszámolta a jobbágyrendszert. Ez a régió lehetőségeihez képest jó lehetőséget teremtett a tőkés vállalkozás, a tőkebe140