Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

hatolás számára, megteremtette az új tulajdonosi réteg egy jelentős csoportjának létalapját, és a tőkés gazdasági fejlődéséhez elengedhetetlen szabad munkaerőt. A Nyugat- és Közép-Európában kibontakozó és teret nyerő ipari forradalom viszont a modernizáció két igen lényeges - Magyarországon csak nehezen megteremthető - feltételét hozta létre: a piacok dinamikus bővülését, és a termeléshez elengedhetetlen tőke és munkaerő importját. A hitelszervezet kiépülése, a közlekedés, a mezőgazdaság modernizálása, az új iparszerkezet kialakulása csaknem egyidejűleg, egymást erősítve történt. Tekintsünk át néhány gazdasági adatot, mely a dualizmus korszakéban s •gazolja mindezt az óriási fejlődést, és mutatja a polgárosodás mélységét is. A gazdasági növekedésre vonatkozó adatok Berend T. Iván, Ránki György és Hanák Péter tanulmányai alapján feldolgozottak, hozzáférhetők.

1

0 A gazdasági mutatókat a polgárosodás szempontjából két csoportban vizsgáljuk: egyrészt az anyagi gyarapodást, másrészt a foglalkoztatottságtulajdonosi arány változását tekintjük át röviden. A három évtized alatt a befektetett 7 millió korona egyharmada a mezőgazdaságba került, 40%-át a közlekedésre, 15%-át egyéb beruházásokra fordították. Legjellemzőbb a vasúthálózat növekedése, mely alapvető modernizáló tényező volt a gazdaságban és a társadalomban egyaránt. 1886-ban 2158 km, 1890-re 3000 km, 1896-ra 13 141 km hosszú volt a vasúti pálya az országban. A bankintézetek száma 1867-ben 11, 1896-ban 156; takarékpénztárak száma 1867-ben 29, 1890-ben 455; lakóházak száma 1869-ben 2,5 millió, 1890-ben 3 millió; a teljes banktőke 1867-ben 8,5 millió Ft., 1890-ben 48 millió Ft.

1

1 A XIX. században hosszú ideig a mezőgazdaság volt mind a befektetés, mind a felhalmozás fő területe. A polgárság jelentős része számára a föld volt a legbiztosabb befektetés (bár ezt nem csupán gazdasági okokkal magyarázhatjuk!). A hitelszervezet tevékenységének középpontjában is sokáig a mezőgazdasági hitelnyújtás és az ott képződött nyereség összegyűjtése állt. 30 év alatt öt európai méretű nagybank és ezekhez kapcsolódva mintegy 3000 kisebb bank volt az országban. Az 1870-es évek végétől a banktőke egyre nagyobb mértékben vállalt részt iparvállalatok alapításában, finanszírozásában. A 1873—75-ös gazdasági válságot követően radikális változás zajlott a gazdasági szerkezeten belül. Az ipari forradalom kibontakozása és tetőzése megváltoztatta az alapozó szakaszban (1830-67-73) uralkodó fejlődésmenetet és gazdaságpolitikai irányzatot. Az agrárius irányzatot védő földbirtokosok és a burzsoázia között megbomlott a kezdeti idők szövetsége, egyre nyilvánvalóbbá vált eltérő érdekeltségük.

1

2 141