Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

gárosodás ütemének és mélységének megfelelő fokozatosságban szétválik egymástól a munkahely és a lakóhely, a közélet és a magánélet színtere, elkülönül az üzleti központ...".

4 A lakások területén nagy a differenciálódás a gazdasági háttérnek megfelelően, de minimálisan két szoba kell egy polgári családnak. A család óriási változáson megy keresztül, a sokgenerációs együttélés megszűnik, általánossá válik, hogy egy családban csak a szülők és a gyermekek élnek együtt. Ennek megfelelően változik a családon belüli munkamegosztás is. A polgári létforma bizonyos szintjétől kezdve nélkülözhetetlen a cselédtartás. A jólét viszonylagos fogalom - általában szorosan összefügg a vagyonnal, de vannak ellenkező példák is: óriási vagyonnal rendelkező nagypolgári családoknál a puritanizmus legszélsőségesebb megnyilvánulása is megfigyelhető.

5 Végül, de nem utolsó sorban a polgárosodást meghatározhatjuk úgy, mint azt a társadalmi-politikai átalakulást, melyben egy meghatározott politikai közösség sikeresen leküzdi a feudális viszonyokat és a polgári szabadságjogok egyre szélesebb körének biztosításával a jogegyenlőség megteremtéséhez vezet. Ezek a polgári jogok az állam és az egyén, az egyén és a közösség egymáshoz való viszonyának megoldásaként a polgári társadalom szülöttei. A modern állampolgári jogokat Európában a felvilágosodás alakította ki, és az első polgári alkotmányokban nyertek megfogalmazást.

6 Ez az értelmezés a polgári átalakulás két sarokpontján nyugszik. Az egyik szerint minden egyénnek azonos kell, hogy legyen a viszonya az államhoz (jogegyenlőség), ezzel megszünteti a rendiséget. A másik döntő mozzanat, hogy az állam fennhatósága nem terjed ki a társadalmi-gazdasági élet minden szférájára ( ez a civil társadalom és az állam szétválása).

7 A felvilágosodás először fogalmazta meg az emberi jogokat. Célja az volt, hogy körülírja azokat az emberi és társadalmi viszonyokat, ahol az állami beavatkozást meg kell szüntetni, vagy korlátozni kell. Ez az autonómia a magántulajdonnal rendelkező polgár autonómiája lett, a tulajdon szentségét és sérthetetlenségét jelentette. A tulajdon szabadsága mellé további jogokat is alkottak, mint a lelkiismereti, vallásszabadság, gyülekezési szabadság, gondolat-, sajtószabadság, tanszabadság, személyi szabadság. „Az emberi jogok fogalma tehát szabadságjogokként és kizárólagosan az egyéneknek az államhoz való viszonya meghatározásaként jött létre."

8 A XIX. század második felében az emberi jogok helyett egyre inkább az állampolgári jogok elnevezés válik uralkodó^ vá. A meghatározás módosulása fontos eszmei változásra utal: az államelmélet a jogokat egyre inkább úgy értelmezi, mint az állam által polgárai számára biztosított jogokat. A jogpozitivizmus a jogi normákon kívül nem ismer el állampolgári jogokat. A pozitivista jogértelmezés térhódítása jelentősen kibővítette az állampolgári jogok katalógusát. Az előzőek mellé beke139