Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

szeírás szerint 70%-uk kereskedő, 20%-uk bérlő, 10%-uk pedig iparos volt.

29 Többen szolgáltak közülük a honvédseregben, ami a magyar nemzeti célokkal való azonosulásukra utal. Minden bizonnyal közrejátszott ebben a gyöngyösiek zsidósággal kapcsolatos magatartása, melyet a megértés és türelem jellemzett.

3

0 A török hódoltság alatt telepedtek le a városban azok a szerb, örmény, görög makedón stb. kereskedők, akiket a helyiek arnót vagy görög névvel illettek. 1710-ben saját kereskedő társulatot hoztak létre az ún. „Arnót Compániát". Közösségüket választott bíró irányította.

3

1 1715 körül 200 görög adófizető kereskedőcsaládról van tudomásunk. Bél Mátyás fontosnak tartotta megjegyezni, hogy: ,,Kereskedő boltot gyakran látni a piacon, főleg görögökét. "

3

2 1 741-ben vallási okok miatt kiűzték őket a városból, de többségük hamarosan visszatért. A kötelező hüségeskü letétele után a leggazdagabb családok kiemelkedő szerepet játszottak Gyöngyös kereskedelmi és hiteléletében. Ok voltak az egész vidék bankárai. A földesurak gyakran helyezték el náluk kamatra pénzeiket. Lélekszámuk azonban fokozatosan csökkent. A XVIII. század közepén még kb. 300-an lehettek. 1806-ban 40, 1848-ban pedig már csak 4 görög család élt a városban.

1"

1 Létszámuk csökkenésével párhuzamosan veszítettek gazdasági jelentőségükből is. Gyöngyösön is végbement ugyanis az az országosan ismert folyamat, melynek eredménye a görögök kereskedelmi- és hiteléletből való kiszorulása lett. Gazdasági pozícióikat a zsidók foglalták el. A görög-zsidó váltás okait a szakirodalom máig nem tudta megnyugtatóan tisztázni."

1

4 A görögök visszaszorulása és a zsidók térfoglalása közötti kölcsönhatás ugyanakkor városunk esetében is nyilvánvaló. Az oppidum társadalmának leggyorsabban asszimilálódó nemzetisége a szlovák, korabeli elnevezéssel a tót volt. Az 1640-es években betelepült kisebb népcsoportjuk rövid idő alatt elmagyarosodott és áttért a katolikus hitre. A XVIIII. század első harmadában a kortárs „újabban bevándorolt" szlovák jövevényekről írt.

3

5 A majorsági szőlőkben szívesen alkalmazták őket idénymunkákra. Nagy részük a munka befejezése után hazatért, voltak azonban olyanok is, akik a városban maradtak és letelepültek. Róluk szól a tudósítás, mely szerint „életmódjukban a magyarokat is, németeket is utánozzák. Lakásuk nem olyan tiszta, mint a németeké, beszédjük pedig olyan, mint a magyaroké, mert a magyar nyelvet úgy elsajátítják, mintha magyarnak születtek volna. Nemcsak a városokban hanem a falvakban is magyarul beszélnek és magyarosan öitözködnek. "

3

6 Lélekszámukról, népességen belüli arányukról nincsenek adataink. Annyit tudunk csupán, hogy a XVIII. század közepén a városlakó magyarokon kívül „kevés német, több szlovák" élt Gyöngyösön.

3

7 Számuk az 1790-es években már az egyébként sem túlságosan népes németség lélekszámánál is kisebb volt. „Kevés tót mesterember"127