Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Kozári József: A 6. gépesített ezred története 1956 október 23. és október 30.-a között

láttam, hogy ott több vörösre égett harckocsi áll. Reménytelen helyzet volt. Ugyanakkor érdekes, hogy minket egyetlen lövés sem ért. A PSZH-t nem támadták, így nekünk sem kellett fegyvert használni. Egyetlen lövést sem adtunk le, egyetlen kézigránátot sem dobtunk el. Mindenesetre egy zabszem sem fért volna be. Délután öt óra felé rendeltek vissza bennünket. Akkor átszálltunk a saját gépkocsijainkra és visszamentünk az Akadémiá» ra. „Az ezred segélyhelyét az Iparművészeti Múzeumban állítottam fel, mesélte az ezred egészségügyi szolgálatának vezetője. Tudja, ami ott van majdnem a körút és az Üllői út sarkán. A tüzérség megkezdte a támadást. A Kilián laktanya sarka akkor dőlt ki egy találattól. A gyalogság azonban nem indult meg. Közben megjött a kormány tűzszüneti parancsa. Az igazat megvallva nem nagyon örültünk. Jómagam amióta Pesten voltunk minden nap majdnem minden órájában az utcákat jártam egy mentővel — persze főleg a katonai akadémia környékét - és igyekeztem segítséget nyújtani a rászorulóknak. A jól látható vörös keresztes jelzés ellenére mindenhonnan lőttek ránk. Csak ez maradt meg bennem. Mindenhonnan lőttek ránk. Többször voltunk életveszedelemben. Ennek ellenére a sofőr és az ápoló mindig vállalta a feladatot. Pedig egyszer a gépkocsit is kilőtték alólunk. Egy géppuskasorozat a sofőr és közöttem vágott be a vezetőfülkébe. Hogy kiknek segítettünk? Minden sebesültnek. Akár orosz volt akár magyar, akár katona volt, akár polgári személy. De már nagyon szerettük volna hogy vége legyen ennek a lidércnyomásnak. Azt hittük, ha a Corvint felszámolják véget ér az egész. Ezért nem örültünk a tűzszüneti parancsnak." Október 29-éről a jelentés nem tesz említést. „Pihentünk és kártyáztunk"- mesélte a volt századparancsnok. Október 30-án az egriek más, az akadémián állomásozó egységekkel együtt azt a parancsot kapták, hogy biztosítsák a Bajcsy-Zsilinszki Laktanyát, és akadályozzák meg, hogy polgári személyek a laktanya területére behatoljanak.

1

3 „A Bajcsy-Zsilinszki Laktanya az ÁVH bázisa volt mondta az egykori századparancsnok. Hatalmas tömeg követelte az ÁVH leszerelését, ami meg is történt, és így a laktanya őrizetlenül maradt, félő volt, hogy az ott tárolt katonai anyagot a civil lakosság széthordja. Ezért kellett nekünk biztosítani. A Hős utcai hátsó kapun mentünk be embereimmel, és a Kerepesi út-Hungária körút sarkát szálltuk meg. A laktanya körül lévő tömeg egyébként továbbra sem tágított, ezért minden mozgathatót átvittünk a Zrínyi Akadémiára. Egy pobjeda típusú gépkocsit és egy motorkerékpárt azonban nem adtunk le, hanem elhoztuk magunkkal Egerbe. A gépkocsit a parancsnokság, a motort pedig a felderítő főnök még sokáig használta." „Igen, megszálltuk az AVH laktanyát - emlékezett az egészségügyi szolgálat egykori vezetője. Nem volt ott akkor már jóformán senki. A tisztek eltűntek, az AVH-s sorkatonák egy része pedig átjött az akadémiára. Még mi is adtunk nekik ruhát, hogy átöltözhessenek. A régi93