Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Kozári József: A 6. gépesített ezred története 1956 október 23. és október 30.-a között

nem történt semmi. Egyszer csak parancsot kaptunk, hogy térjünk vissza az akadémiára." 28-án hajnalban mintegy század erővel a Soroksári útra kellett mennünk - mesélte egy másik volt századparancsnok. Velem azok a katonák voltak, akiket előző évben én képeztem ki a tisztesiskolán. Megbízható, fegyelmezett emberek voltak. 3 dodge weaponnal mentünk. A Duna parton szovjet alakulatok vártak bennünket. Az eligazítást egy szovjet alezredes tartotta, úgy emlékszem, mintha ma történt volna. Elmondta, hogy zöld rakétajelzésre megrohamozzuk a Corvint. Ehhez szovjet PSZH-kat kapunk. A PSZH-k előtt szovjet harckocsik haladnak és megpuhítják a célterületet. Megkaptuk a térképeket, amelyek szerint meg kellett közelítenünk a Corvin mozit. Az én és katonáim megindulási körzete valahol a Szabadság híd körül volt. Arra emlékszem, hogy egy egyetem épülete volt ott a sarkon. Oda mentünk be forró teát inni. Meg a rádiót is hallgattuk. Valami olyasmit mondott, hogy szovjet alakulatok magyar katonákat használnak golyófogóként, és hogy tagadjuk meg az együttműködést. Mi teljesítettük a parancsot. Katonák voltunk. A rendelkezésünkre bocsátott szovjet PSZH elég viharvert állapotban volt. Látszott rajta hogy sok viszontagságon ment keresztül az elmúlt napon. Én a szovjet gépkocsivezető mellé ültem, a katonáim a küzdőtérben helyezkedtek el. Amikor a fölül nyitott páncélkocsit meglátták nem is akartak beszállni. Főhadnagy elvtárs ebben a koporsóban egy kézigránáttal elintéznek bennünket - mondták. Ellenérzésük csak fokozódott amikor a gépkocsi hátulján lévő ajtót kinyitották. A küzdőtérben vér és ruhafoszlányok fogadták őket. A gépkocsivezetőnek is be volt kötve a keze. Látszott rajtuk hogy nehéz útjuk volt Pestre. Úgy tudom, a temesvári szovjet páncéloshadosztályhoz tartoztak. Vadonat új T 55-öseik voltak. De láttam addig számomra ismeretlen szovjet harckocsit átkelni a Dunán éppen ott, ahol mi álltunk. Azt is láttam, hogy szovjet aknavetők megkezdik a tüzet a Corvinra. Olyan típusú aknavetőket sem láttam addig soha. Aztán megérkezett a minket biztosító két T 55-ös. Nem emlékszem pontosan, hogy mikor indultunk. Az üllői útra kellett volna kijutnunk, de nem sikerült. Reggel 7 órára mid a két szovjet harckocsit kilőtték előlünk. Ha jól emlékszem az elsőre benzinespalackot dobtak, és amikor a második el akarta vontatni az útból, egy kézigránát annak a lánctalpát szakította le. Közben a kocsiban lévő rádión hallani lehetett, hogy másutt is hasonló a helyzet. A Corvin megpuhítására elindított szovjet harckocsikat egymás után lőtték ki. Én, ismerve a környéket, azt javasoltam a szovjet gépkocsivezetőnek, hogy menjünk másik útvonalon. Közben még egy szovjet harckocsit lőttek ki előlünk. A sofőrünk azonban valami olyasmit válaszolt, ha jól értettem, hogy neki teljesen mindegy, hogy hol lövik agyon Budapesten, és maradt a parancs szerinti útvonalon. Itt azonban nem tudtunk előre jutni. Többször is kaptam harckocsikat, de képtelenség volt elérni az Üllői utat. Gyalog, a járdán előrementem körülnézni. Az Üllői út sarkára érve 92