Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Kozári József: A 6. gépesített ezred története 1956 október 23. és október 30.-a között

alatt a Boráros téren. A szovjetek javítóbázist rendeztek be ott. A felderítés körülbelül 4 óra hosszat tartott, de rendkívüli esemény nem történt". Október 28-án az egriek mindkét lépcsőjét riadóztatták azzal a parancscsal, hogy a kecskeméti alakulattal együtt alakítsanak rohamcsoportokat, és tisztítsák meg a Corvin mozi környékét. A feladatot szovjet harckocsi alegységek támogatásával kellett végrehajtaniuk. Gyülekezési körletül a Boráros teret jelölték ki. Az egységek a térre érve többször is orvlövészek tüzébe kerültek. A gyülekezési körlet elfoglalása után a szovjet harckocsi alegységek parancsnokával megbeszélték a feladat végrehajtásának részleteit, megszervezték az együttműködést, majd a szovjetektől kapott páncélozott járművekre szállva a rohamcsoportok elfoglalták megindulási körleteiket. A támogató tüzérség megkezdte az előkészítést, de a roham megindítására már nem került sor, mert közben a kormány elrendelte a tűzszünetet. A rohamcsoportokat visszavonták, az egységeket gyiilekeztették, majd visszatértek az akadémiára. A menet végrehajtásakor a goh/ószóró hanyag kezelése következtében egy harcos átlőtte saját vállpercét. A történtek az egykori résztvevők emlékeiben a következőképpen élnek: „Már 27-én este - emlékezik a volt századparancsnok - parancsot kaptunk 8-12 fős harccsoportok alakítására. 28-án éjjel 1 órakor gépkocsira szálltunk de csak 4-5 körül indultunk el. A Szabadság híd és az Erzsébet híd közötti alsó rakpartra vonultunk. A felső rakparton szovjet páncélosok gyülekeztek. Az eligazításon megkaptuk a térképeket, amelyen feltüntették azokat az útvonalakat, amelyeken meg kellett közelítenünk a Corvin közt, és biztosítanunk a rohamot. Az akció parancsnoka tudomásom szerint a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnoka volt. Az akcióhoz a szovjetek adtak páncélozott szállító járműveket. Azokat a felül nyitott páncélkocsikat, amelyeket koporsóknak is neveznek. A gépkocsivezető és a toronylövész szovjet volt. A mi kocsink géppuskásának be volt kötve a keze. Próbáltunk beszélgetni, de nem nagyon ment. Annyi kiderült, hogy az előző nap jöttek fel Pestre. Akkor lőtték át a kezét. Ültünk a PSZH-kban reggel 6-tól este 5-ig, de nem történt semmi. Hogy tüzérségi tüzet kapott volna a Corvin azt nem tudom. Velünk nem volt tüzérség. Az ezredtüzérség 75 mm-es páncéltörőit és a 120 mm-es aknavetőket nem is vittük fel Pestre. Csak ültünk és vártunk. Azután úgy 17 óra felé átszálltunk a saját kocsijainkra és visszamentünk az akadémiára. Az egyik katonám a gépkocsiról szállásnál a földhöz csapta a golyószóró tusát. Az azonnal elsült és átlőtte a vállát. Más sebesülés tudomásom szerint nem történt". „Egy szovjet ezredes tartotta az eligazítást - mondta az egykori szakaszparancsnok. A lényege az volt, hogy nekünk kell biztosítani a Corvin elleni rohamot. Aztán beszálltunk a szovjet PSZH-kba. A gépkocsivezető és a géppuskás orosz volt. A többiek magyarok. Kuporogtunk a 'koporsóban' összezsúfolódva, jó néhánnyal többen, mint amennyi hely volt, és nem kis szorongással vártuk mi fog történni. Egyáltalán nem örültünk az előttünk álló akciónak. Aztán 91