Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)
Nagy József: Adalékok a parasztság társadalmi átrétegződéséhez az 1950-es években
A szövetkezeti szervezés egyik velejárója és egyben az egyéni gazdálkodók társulásra kényszerítője volt a rendszeresen visszatérő tagosítás. Ha 1949-ben 17 ember megalakított egy szövetkezetet, akkor a közös tevékenység csak úgy volt elképzelhető, ha földterületük egy tagban volt. Tehát átrendezték a falu határát. Két év múlva ismét belépett 10 ember, újra tagositottak. Voltak községek ahol 1949-1953 között négyszer tagosítottak. 3 1 Ez a paraszti birtoklást teljesen bizonytalanná tette. Egy 10 holdas középparaszt csak azt tudta, hogy mennyi földtulajdona van, de hogy azt a legközelebbi tagosításkor a falu melyik határában jelölik ki arról fogalma sem volt. A tsz földeket általában a falu legjobb határrészein mérték ki. Meg volt tehát a lehetősége, hogy az egyénileg gazdálkodó paraszt a jól megmunkált földje helyett a következő évben egy elhanyagolt területet kap. Ez mindenképpen csökkentette a termelési kedvet, ami megmutatkozott az eredményekben is. Az adó és beszolgáltatás állandó emelkedése, s a tagosítással együtt járó bizonytalanság a parasztság egy részénél valóban azt eredményezte, hogy vagy belépett a szövetkezetbe, vagy felhagyott a földműveléssel. A kormány gazdaságpolitikájának "eredményeként" tömegessé vált a földek felajánlása, vagy elhagyása. Ezekből keletkeztek az állami tartalékföldek, amelyeket megpróbáltak az állami gazdaságokhoz, vagy termelőszövetkezetekhez csatolni ez azonban nem mindig sikerült. 1949 és 1953 tavasza között 1.5 millió kat. hold földet ajánlottak fel, vagy hagytak el, s ebből 1953 tavaszán 890.000 kat. hold, a szántóterület 9 %-a műveletlen 32 volt." Egyrészt tehát alacsony terméseredmények, szükséggazdálkodás és gyenge lakossági ellátás, másik oldalon pedig hatalmas megműveletlen területek. A magángazdálkodást a rendszer tudatosan tönkretette, az így kiesett termésmennyiséget viszont az állami gazdaságok és szövetkezetek nem bírták pótolni. A gazdagparasztság gazdasági és társadalmi kiiktatása a falvak életéből ugyancsak szovjet szisztéma szerint történt meg. Az MDP agrárpolitikája a gazdagparasztságot nemcsak a falu kizsákmányolójaként, hanem a munkáshatalom esküdt ellenségeként, a termelőszövetkezeti mozgalom fő kerékkötőjeként állította be, melyet gazdaságilag és politikailag vissza kell szorítani. Elvileg csak visszaszorításról volt szó, intézkedésekben azonban kezdettől a kulákság megsemmisítéséről. Az első jelentős lépés 1948 június 27-én történt, amikor a kormány elrendelte a mezőgazdaság fejlesztési hozzájárulás fizetését. Ezt a 15 kh-t meghaladó és legalább 150 aranykorona értékű birtokok után kellett fizetni. A helyzet megítélésének bizonytalanságát mutatja, hogy novemberben a gazdagparasztságra külön zsírbeszolgáltatási kötelezettséget róttak ki, a határt viszont itt 25 kat. holdban, vagy 250 aranykorona értékű földben szabták meg. Kiderült azonban, hogy a 250 aranykoronás értékhatár a középparasztok nem elhanyagolható részét is érinti, akik esetében pedig éppen a kulákságról való leválasztás volt a 78
