Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)
Nagy József: Adalékok a parasztság társadalmi átrétegződéséhez az 1950-es években
cél. Végül 1949 februárjában a kulákbirtok határát 25 kat. holdban, vagy 350 aranykorona értékben szabták meg. Ennek a rendeletnek az alapján készítették el falvakon a kuláklistákat. 3 3 Mivel azonban a rendelet nem volt egyértelmű, a frissen hatalomhoz jutott községi pártvezetők ezt is igyekeztek osztályharcosan túllicitálni. A földterület nagyságától függetlenül ugyanis kuláklistára lehetett tenni a cséplőgéppel rendelkező középparasztot, vagy a kettős jövedelmű egyéneket is. Ilyen alapon sok községben kuláklistára tették a papokat, tanítókat mert illetményföldjük volt. Ugyanígy jártak a falusi kisiparosok, kiskereskedők, akiknek többsége a Nagyatádiféle földreform idején kapott egy-két hold földet, mert ipari, vagy kereskedelmi tevékenységéből megélni nem tudott. De kuláklistára került már ekkor számos középparaszt is, mert az összeíráskor mechanikusan csak a föld nagyságát vették figyelembe, aranykorona értékét nem. Az összeírás során eredetileg mintegy 70.000 kulákgazdasággal számoltak, végül is azonban 47.000 gazdálkodó került erre a "fekete listára". A gazdagparasztokat progresszív adóztatás és beszolgáltatás terhelte, árgus szemmel figyelték minden lépését, s legkisebb kihágását, vagy kötelezettségének elmulasztását keményen büntették. Ha egy kulák nem teljesítette határidőre az őszi szántást, akkor szabotált, amiért bíróság elé állították, s legalább hat hónapi büntetést kapott. Míg börtönben volt az alatt gazdaságát elhanyagolta, amiért újabb büntetés várt rá. Amennyiben adóhátraléka volt elkobozhatták a házát, gazdasági felszerelését, családját utcára rakták. 1949-1953 között a gazdagparasztoktól 6500 lakóházat és 16.000 gazdasági épületet koboztak el. A gazdaságok leromlott állapotára és csökkenő termésátlagára való tekintet nélkül az adó és begyűjtési terhek egyre nőttek. 1953-ra a gazdagparaszti földterület minden holdjára már 320 búzakilogramm terménybeadást és 629 Ft adót vetettek ki. Ezeknek az embertelen intézkedéseknek a célja a gazdagparaszti réteg teljes felszámolása és faluról való elűzése volt. A kulákok fiatalabb generációja egy éjjel családjával együtt eltűnt a faluból. A nagyarányú építkezések, bányák, nehézipari üzemek szívesen fogadták a friss munkaerőt, nem kérdezték ki honnan jött. Szakmát tanult, szakmunkás lett, s néhány év elteltével nagyüzemi munkásságunk megbecsült tagjává vált, aki mosolyogva nézte a termelőszövetkezeti tagok keserves kínlódását. 1949-1951 között a 25 holdnál nagyobb birtokkal rendelkező parasztok száma 47.200-ról 25.000-re, 1953-ra pedig 10.500-ra csökkent. Világos, hogy a gazdag parasztság életerős egyedei otthagyták a mezőgazdaságot, s további megbélyegzett sorsukat csak azok vállalták akik más életformába, életstílusba már nem tudtak beilleszkedni. Egy rövid tanulmány, a maga szűk keretével csupán arra alkalmas, hogy bepillantást engedjen egy tudományos program munkálataiba. Az általam felvetett problémák: az adóztatás, a beszolgáltatás, a termelőszövetkezeti szervezés és ezzel kapcsolatban a tagosítás, a kulákkérdés, mind79
