Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Cselényi Zsuzsanna: A magyar polgári közigazgatás 1867-tfíl az első világháborúig

lakosságát közmunkára rendelhette ki. Közlekedési szakközege a járási útbiztos volt. A főszolgabíró kötelességei közé tartozott a sorozás, az elszállásolás, a honvédelmi szolgáltatások kiállítása, ő volt az elsőfokú igazságügyi hatóság. Ellenőrizte az ipartestületek működését, vagyonkezelését, kiadta az iparengedélyeket és iparigazolványokat. A gazdasági rendészet területén a főszolgabíró feladatai közé tartozott, hogy felügyeljen a mezőőrök és hegyőrök működésére, gondoskodjon a kártékony állatok és növények irtásáról, ellenőrizze az apaállattartást, a gazdasági cselédek, a mezőgazdasági és erdőgazdasági munkások szerződésének záradékolása. Állategészségügyi főbb feladatai a következőkben foglalhatók össze: a marhalevél-kezelés ellenőrzése, az állatvásárok felügyelete, az emberi fogyasztásra szánt hús vizsgálata, az állatjárványok elleni védekezés ellenőrzése, vágóhidak létesítésének engedélyezése és állategészségügyi kihágások elbírálása. Szakközege a járási állatorvos. A főszolgabíró járása területén mint elsőfokú rendőrhatóság járt el a közigazgatással kapcsolatos ügyekben. Ilyenek voltak az iskolai, a közlekedési, az állategészségügyi, a közrend elleni és mezőgazdasági kihágások. A nyomozást, letartóztatást a főszolgabíró is elrendelhette, az ügyészség, vagy járásbíróság felkérése alapján. A bűnügyi nyomozásokkal kapcsolatban a főszolgabíró karhatalmat - csendőrség - is igénybe vehetett. A főszolgabíró 1886-ban törvényben megállapított igen széles hatásköre - amint azt az előbbiekből megállapíthattuk -, a községi önkormányzat hatáskörének szűkülését vonta maga után. Eredményeként a községi önkormányzat egyre inkább formálissá vált. A járás területén a főszolgabíró akarata érvényesült. A főszolgabíró a kiadott rendeleteket, rendelkezéseket, törvényhatósági határozatokat a községi jegyzők útján hajtotta végre. A községben az első számú tisztviselő a jegyző volt, akit a községi képviselőtestület választott. A községi elöljáróság tagjai a jegyző, a bíró, a másodbíró, a négy tanácsbeli, a pénztárnok, közgyám és körorvos. A községi apparátusba tartoztak a segéd és kezelő személyzet tagjai. Az 1886-os törvény a községi bírónak igen nagy szerepet biztosított, de a gyakorlatban ez fokozatosan csökkent, később szinte formálissá vált. De folyamatosan korlátozódott a törvényhatósági önkormányzat hatásköre is. A törvény megerősítette, hogy "a vármegyék és törvényhatósági joggal bíró városok élén a főispán áll, kit a belügyminiszter előterjesztésére a király nevez ki és ment fel." A törvényhatósági önkormányzat korlátozásában, a kormányakarat érvényesítésében nagy szerepe volt a főispán növekvő hatalmának, ugyanis e törvény értelmében a törvényhatóság területén lévő valamennyi állami 45