Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Cselényi Zsuzsanna: A magyar polgári közigazgatás 1867-tfíl az első világháborúig

és a tiszai járás főmérnökét Szolnokra helyezték.

9 A központosítási törekvések sorában igen fontos helyet foglalt el az 1883. évi XV. tc. a törvényhatóságok háztartásáról. Tovább korlátozta a megyék adókivetési jogát, ugyanakkor növelte a vármegyék állami dotációját, ezzel megteremtette a tiszti fizetések rendezésének lehetőségét.

1

0 A kormányzati hatáskör további erősítése érdekében alkotta meg az országgyűlés a közigazgatás szabályozásának második törvényét. Az 1886. évi XXI. törvény a közigazgatást részletekre kiterjedően szabályozta. A törvényhatóságok számát jelentősen csökkentette. A vármegyei törvényhatóságok számát 63-ban, a törvényhatósági jogú városok számát 24-ben állapította meg. (Az utóbbi 1870-ben, 71 volt.) A törvényhatóságokról szóló törvény módosítása az államhatalom javára a nemzetiségek nyugtalansága miatt is szükségessé vált. Az 1886. január 18.-Í Heves vármegyei közgyűlésen a törvényjavaslat igen kedvezőtlen visszhangot váltott ki. A főispán hatáskörének bővítése ellen feliratban tiltakoztak. A petíció - vélhetően több vármegye csatlakozásával - a javaslat törvényre emelkedését nem tudta megakadályozni, de elérte, hogy a független bíróság tagjait kivették a főispán felügyelete és ellenőrzése alól.

1

1 Heves vármegye az 1866. évi XXI. tc.-t az év július 26.-i közgyűlésén hirdette ki. Nyomban hozzáláttak a szabályrendeletek módosításához és a vármegyei tiszti nyugdíjalap megteremtéséhez. A kormány új főispánt nevezett ki gróf Keglevich Béla személyében, akit az 1886. évi október 4.-i közgyűlésen iktattak be. Az 1886. évi XXI. tc. a törvényhatósági választásoknál az 1874. évi XXXIII. tc.-ben foglalt cenzus szerinti jogokat érvényesítette. Eszerint csak az választhatott, aki városban házadó alá eső, legalább három helyiséggel rendelkező házzal, illetve a vármegyében legalább 1/4 úrbéri teleknek megfelelő 6-8 holddal egyenlő földdel rendelkezett. A választójog alapjául szolgáló évi jövedelem összegét — a kereskedők, gyárosok, kézművesek vonatkozásában 100 Ft-ról 105 Ft-ra emelték. A fizetésből élők esetében a választásra jogosító évi jövedelmet 700 Ft-ban állapította meg a törvény, közigazgatási tisztviselőknél 500 Ft volt a határ. Az értelmiségiek alsóbb rétegei - tanítók, tanárok, jegyzők, csak abban az esetben bírtak választójoggal, ha alkalmazásban álltak. Az atyai, gyámi, gazdai hatalom alatt élők nem választhattak. Gazdai hatalom alatt állóknak tekintették a kereskedőés iparos tanoncokat, a köz- és magánszolgálatban álló szolgákat, cselédeket. A gazdatiszteket nem sorolták ide. így a lakosság mintegy 6 %-ának volt szavazati joga. Az 1886. évi XXI. tc. 22. §-a kimondta: "A törvényhatósági bizottság áll felérészben a törvényhatóság területén legtöbb egyenes állami adót fizető állampolgárokból, felerészben pedig a választóközönség választottjaiból. Ezen kívül a közgyűlésen üléssel és szavazattal bírnak még a jelen törvény 51. §-ában felsorolt törvényhatósági tisztviselők és a megyei közgyűlésen 41