Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Cselényi Zsuzsanna: A magyar polgári közigazgatás 1867-tfíl az első világháborúig

törvény feladatai közzé sorolt, elsőfokú és fellebbviteli fegyelmi hatóságként működött, közigazgatási fellebbviteli ügyekben határozott. Ellenőrizte a törvények betartását, az iskolakötelezettség végrehajtását, felügyelt arra, hogy a népiskolákban csak a hatóság által engedélyezett tankönyveket használják, a tanítók a fizetésüket megkapják, és a középületek karbantartása megtörténjen. Évente négyszer megvizsgáltatta saját tagjaiból alakított küldöttséggel a börtönviszonyokat is. Ellenőrizte a törvényhatósági közgyűlés által hozott, hatáskörébe utalt szabályrendeletek végrehajtását. Határozatai a megye területén lévő valamennyi állami- ás törvényhatósági közegre kötelezőek voltak. Megsemmisíthették a községek és az alispán egyes határozatait. Felettük állt a kormány embere, a főispán, aki a bizottság valamennyi határozatát felterjeszthette felülvizsgálatra a belügyminiszterhez. A bizottság minden félévben jelentést tett a közigazgatás helyzetéről, a törvények hiányosságairól, a fegyelmi és fellebbviteli ügyekről a miniszterelnökhöz. A központi hatalom kiterjesztését jelentette a megyék területi szabályozása 1876-ban. Azonos célt szolgált a különböző szakhatóságok, például adóhivatal, kataszteri hivatal, tanfelügyelőségek, telekkönyvi hatóság, államépítészeti hivatal felállítása és a csendőrség létrehozása is. A kormány már 1874. március 16-án nyilvánosságra hozta a törvényhatóságok területi rendezésről szóló törvényjavaslatát. Ez a javaslat például Heves vármegyét rendkívül érzékenyen érintette. A Heves megyei bizottmány a törvényjavaslat ellen foglalt állást, féltve a megyék területi épségét, veszedelmesnek ítélte a történelmi emlékek és nemzeti hagyományok megbolygatását. Az 1874. szeptember 14-i törvényhatósági bizottsági gyűlésen engedett korábbi merev álláspontjából. Tiltakozott ugyan az ellen, hogy a megjelölt községek a Jászságnak átadassanak, de nem ellenezte többé, hogy Szolnok vármegye Heves vármegyétől elszakítva és a NagyKunsággal, valamint a Jászság beszögelő részeivel egyesítve Szolnok székhellyel önálló vármegyévé alakuljon.

6 Az 1876. évi XXXIII. törvény a július 17-i közgyűlésen, a kettős törvényhatóság utolsó ülésén lett kihirdetve. A törvény értelmében Heves vármegyétől elszakadtak a tiszai alsó, tiszai közép, tiszazugi, és részben a tiszai felsőjárás községei, és a gyöngyösi felsőjárásból Monostor község. Heves vármegyében maradt Tiszafüred, Tiszaigar, Tiszaörvény, Tiszaszőllős, Tiszaörs és Nagyiván. Ezzel megszűnt a kettős vármegye közel 250 évig tartó együttélése.

7 A szétválasztás után maradt Heves vármegyének 116 községe és 208 ezer lakosa. A területfelosztás a vármegyei közvagyon szétválasztását is szükségessé tette. Ez a munka 1884. április 21-ig tartott.

8 A szűkebb határok közé szorított Heves vármegye 1876. szeptember 4-én tartotta alakuló ülését. Megerősítette, beiktatta főispáni székébe Beöthy Lajost, alispáni tisztébe Izsák Lászlót. A tisztviselői kar annyiban változott, hogy egy számvevői állást megszüntettek, egy főorvost 40