Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Cselényi Zsuzsanna: A magyar polgári közigazgatás 1867-tfíl az első világháborúig

elöljáróival végrehajtathatta, rendelkezett a község vagyona felett, községi adót vetett ki, gondoskodott a községi utakról, iskolákról, más intézetekről, irányította a tűz- és közrendőrséget, kezelte a szegényügyet, gyakorolta mindazon jogokat és teljesítette mindazon kötelességeket, amelyek a törvény szerint megillették. A rendezett tanácsú városok jogköre a felsoroltakon túl az alábbiakkal egészült ki: kezelték a piaci, mezei, hegyi; vásári, építészeti, közegészségügyi rendőrséget, gyakorolták az árva és gyámhatóságot állandó árvaszék által, amelynek élén a polgármester állt. Eljártak az iparosok, a gazdák és cselédek között a szolgálati viszonyból keletkezett ügyekben. A községi képviselőtestület határozatainak, valamint a törvényhatósági rendeleteinek végrehajtását a törvény a községi elöljáróság hatáskörébe utalta. Az elöljáróságot a rendezett tanácsú városokban a tanács tagjai alkották; polgármester, rendőrkapitány, tanácsnokok, főjegyző, rendes fizetéses jegyzők, főügyész, számvevő, ellenőr, közgyám, levéltárnok, orvos, mérnök, s a község által a helyi igények szerint rendszeresített más tisztviselők. Nagyközségekben a bíróból és helyetteséből, négy tanácsbeliből, pénztárnokból, községi jegyzőből, közgyámból, rendes községi orvosból állt. Kisközségekben tagjai volt a bíró és helyettese - másod vagy törvénybíró - az esküdt, a hites és a közjegyző. Az elöljáróságot nagy és kisközségekben három évre, rendezett tanácsú városokban hat évre, a jegyzőt életfogytiglan választották. A jegyzőt leváltani akkor lehetett, ha a köztelességének teljesítésére alkalmatlan volt, hivatali munkáját elhanyagolta vagy visszaélést követett el. E törvény értelmében az előjáróság minden tagja teljes kártérítéssel tartozott mindazon kárért, amelyet hivatalos eljárásában, szándékosan vagy vétkes gondatlanságból az államnak, törvényhatóságnak, községnek és egyes személyeknek okozott - ha a kár jogorvoslattal elhárítható nem volt. Az 1872. XXXVI. tc. rendelkezett Pest-Buda-Óbuda egyesítéséről, megteremtve az ország fővárosát. A közigazgatási reformtörvények sorában jelentős állomás volt az 1876. évi VI. tc. megalkotása a közigazgatási bizottságok felállításáról, amely az állami hatáskör további kiterjesztését jelentette. A közigazgatási bizottságot a törvényhatóságon belül alakították ki. Tagjai voltak a főispán, alispán, a városokban a polgármester, a főjegyző, tiszti főügyész, árvaszék elnöke, ahol külön elnök nem volt ott a közgyűlés által kijelölt tag, a főorvos, a királyi adófelügyelő, a királyi államépítészeti hivatalvezetője, tanfelügyelő, királyi ügyész és a törvényhatósági közgyűlés tíz, titkosan két évre választott tagja. A közigazgatási bizottság feladata volt, hogy megteremtse a vármegyei közigazgatás és az állami szakigazgatás közötti összhangot. A közigazgatási bizottság tehát fele részben hivatalból delegált, név szerint az illetékes szakminiszter által jelölt - fele részben választott tagokból tevődött össze. Hatáskörében intézkedett minden közigazgatási ügyben amit a 39