Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Kaló Ferenc: „...Örök hála az itáliai risorgimentonak..."

a formák, alakok, színek mesterkéltsége volt jellemző, ami alapvetően a földi szépség megvetéséből következett. A reneszánsz festészete visszahelyezte jogaiba a földi szépséget, az emberi test művészi formálását. Herzen ebből az aspektusból értékelte magasra Tiziano, Leonardo da Vinci, Michelangelo, Raffaello művészetét. Különösen Raffaello nőábrázolása tett rá mély hatást. 1840. augusztus 24-én egyik levelében írta ismerősének: „... nézze meg Raffaello madonnáját (-a Szentcsalád c. képről van szó - megjegyzés tőlem), az első ami meglepő, hogy az ő Madonnája... egyszerűen egy nő, egy asszony."

7 Ugyanezt a gondolatot fogalmazta meg még egyértelműbben, még szebben a „Dilettantizmus a tudományban" c. művében: „Raffaello madonnái a szűziesen női forma apoteozisei, nem természetfeletti elvont lények, - átlényegült szüzek. A festészet a legmagasabb ideálokig emelkedve ismét szilárdan állt a földön, és nem hagyta el azt". Amikor 1847 végén Rómába érkezve Herzen eredetiben is megcsodálhatta a reneszánsz halhatatlanjainak alkotásait, különösen a Vatikán múzeumai, kiemelten Raffaello, Michelangelo művei hagytak mély nyomokat, váltottak ki elismerő sorokat. Ismét egy apróságnak tűnő, de Herzenről, világnézetéről sokat eláruló gondolat: Michelangelo Utolsó ítélet freskóján nem a szokványos Isten-anya ábrázolását látta Herzen. Az emberiség végnapján megjelenő, atlétatermetű Krisztus mellett az egyszerű, földi édesanya alakját festette meg a Reneszánsz óriása. Az anyát, aki nem vallási könyörületből, hanem pusztán emberi, anyai indíttatásból szeretné megállítani fia kezét: „Egyszer kifeléjövet, megálltam az ajtóban, hogy még egyszer megnézzem a képet, ... ami megfogott ez alkalommal az Isten-anya arca és elhelyezése volt. Krisztus győzedelmeskedő, erős, hajthatatlan, a villám kékes színe világítja meg, a holtak feltámadnak, ... - kezdődik az ítélkezés, a büntetés; és ekkor egy szelíd lény, ... megijedve a körülötte történtektől ... rátekint, és szemében könyörgés, nem az igazságtételnek, hanem az irgalomnak az óhaja látszik..." Herzen vallomása szerint ez a felfedezés, ez az értelmezés juttatta el a kompozíció megértéséhez, a mellékalakok értelmezéséhez, a mű alapgondolatának teljes felfogásához, valódi értékéhez. Igen! Herzen gyönyörködött az itáliai tájban, csodálattal nézte, értően értékelte Róma műemlékeit, képzőművészeti alkotásait, de hitének, reményeinek visszatérte döntően mégsem ezekhez, hanem a korabeli történelmi eseményekhez, ezen történések szereplőihez kötődtek. Az itáliai függetlenségi, nemzeti mozgalom, a Risorgimento azon szakaszának hónapjait élhette át szemtanúként, amely - legalábbis akkor még - a történelem nagy lehetőségeit csillantotta fel, optimizmusra, reményekre jogosított. Az itáliai levelek nagyfokú történelmi tájékozottságról tanúskodnak, széleskörű ismeretanyagot tartalmaznak. Nem elsősorban arra gondolunk, ami a megelőző idők történelmét illeti (a reformáció hatása vagy a francia 170