Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Kaló Ferenc: „...Örök hála az itáliai risorgimentonak..."

felváltó középkor a maga teológiájával, skolasztikájával egy nagyon lényeges dologban különbözött az antik világtól: ez a természet és az ember tiszteletének hiánya. Míg az ókor a valóságot, a természetet szemlélte, a középkor — a katolicizmus túlvilági hitének abszolutizálásával - elszakadt, sőt egyenesen menekült a valóságtól, gúzsbakötötte a gondolkodást, akadályozta a tudományok fejlődését is. Bár a középkorról alkotott elitélő véleménnyel nem érthetünk egészében egyet, az mindenképpen helyes meglátás Herzennél, hogy a reneszánsz világnézeti átalakulást, a kultúra, a művészetek területén is gyökeresen mást, újat hozott, s e mögött az új mögött valamiféle polgári fejlődés követelte szükségletek álltak. A reneszánsz egyik legpozitívabb vonása kétségtelenül az, hogy érdeklődést tanúsított az antik világ és művészete iránt. De nem csupán azt elevenítette fel, annál többet is adott; lényeges különbség volt az ókor és a reneszánsz emberének szemlélete között, ami a művészetek területén is túlmutatott a régi puszta feltámasztásán: „Az itáliai festészet, továbbfejlesztve a bizánci festészetet, fejlődése csúcspontján megtagadta azt, látszólag ugyanahhoz az antik szépségideálhoz tértek vissza; de a megtett lépés óriási volt; az új eszmény szemében más mélység, más gondolat sugárzott, mint a görög szobrok nyitott, üres szemében. Az itáliai ecset az életet adta vissza a művészetnek..."

4 (Napjainkban már ismert, hogy e szobrok valójában nem üres szemekkel tekintettek ókori csodálóikra; a reneszánsz új gondolata, más eszménye viszont helyes meglátás Herzennél). A természetkutatás, a megfigyelések, kísérletek előtérbe kerülése megbolygatta a fejeket, megváltoztatta a gondolkodásmódot. Mindez nem egyik napról a másikra ment végbe, sok-sok korábbi béklyót kellett levetni. A reneszánsz fő jelszava „Humanitas humaniora hangzott mindenfelől, és az ember érezte, hogy e földből jött szavakban a vivere memento váltja fel a memento móri jelszót, hogy e szavak a természettel kötik össze az embert; a humanitás nem arra emlékeztette az embert, hogy porrá lesz, hanem, hogy a földből jött, és öröm számára, ha talpa alatt tudja a földet..."

5 áthatotta a kultúrát, a művészeteket is. E vonatkozásban igen éles a vonal a középkor és a reneszánsz között. Az új áramlatot az irodalomban Ariosto, Boccaccio, Rabelais munkássága jelentette, illetve szinte az egész betetőzéseként Shakespeare. Az építészetben a római Szent Péter-bazilika építésével szakított az emberiség a gótikával, amely a katolicizmus eszméjének kifejeződése volt, Herzen szemében pedig a gótika a középkorral azonosult. A megváltozott kor, a fellépő új igények kielégítése pedig „... mást követelt, nem csupán az égbetörő hanem élvezetet is nyújtó, derűsebb fonna kellett, amely fenségességével nemcsak lenyűgöz, hanem harmóniájával meg is nyugtat. Az építészethez hasonlóan a változás a festészetben is jelentős fordulatot hozott. A korábbi századokban a festészetre a természetellenes beállítás, 169