Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)
Gebei Sándor: Az erdélyi fejedelemség szerepe az 1646—48-as oszmán birodalom elleni koalíciós kísérletben
csunkat" előadhatja az erdélyi meghatalmazott. A tanács arra inti őfelségét, hogy hadait el ne bocsássa addig, „valamíg maga békességét a törökkel újabban firmálja", hiszen sub armis tárgyalni előnyösebb és kedvezőbb, „a mi magunkon lött példa is" ezt bizonyítja. 3 8 (Utalás az 1645. évi linzi béketárgyalásokra.) A másik variáns csak akkor lép életbe, - a fejedelem parancsa szerint ha „a király akaratjával a respublica is megegyez, és a török elleni hadat megengedi, ..." Akkor viszont késlekedésre nincs idő (nihil procrastinando)! 3 9 S itt teljes mélységben kibontakozik előttünk a „bibliás őrálló" fejedelem hadászati és harcászati dolgokról alkotott felfogása. Több mint két tucat, pontokba szedett javaslata is van a török elleni háború megvívásához. Nézzük a legfontosabbakat! A „török erejét mi nem exaggeráljuk" (magasztaljuk), de a háború „nem egy esztendőre való, sem pedig egy harcra való" - hangzik a reális ténymegállapítás. Ebből pedig világos a következtetés: olyan hadseregre van szükség, amely több éven át fegyverben tartható, amely „mind télben, nyárban" harcba vethető, támadásra vezényelhető. Az offenzíva előnyeit maximálisan ki kell aknázni, - figyelmeztet a fejedelem. A kezdeményező, azaz a támadó fél máris a zsebében érezheti az első nyereséget, ami a sedes belli (a háború színhelye) megválasztásából származik. Az Oszmán Birodalom területén folytatott hadakozás óriási veszteségeket okoz az ellenségnek, de nem azért, mert a háborús károk pótolhatatlanok, hanem azért, mert Erdély, Moldva, Havasalföld szövetségesi ellenőrzése stabil hátországot, biztos utánpótlást jelent a confoedaratusoknak. A török befolyás alól kiemelt „provinciák" a keresztény had létszámát emelik, élelmezését, hadi utánpótlását biztosítják, a hegyi átjárókat, a közlekedési és felvonulási utakat vigyázzák. I. Rákóczi György a törökellenes háború Erdélyre vonatkozó feladatait - enyhén szólva - elfogultan értelmezte. Nem arról van szó, hogy az Erdélyi Fejedelemség ki akarta vonni magát a nagy fontosságú eseményekből, hanem a szövetséghez való csatlakozást igen szigorú feltételekhez kötötte. Rákóczi a teljes biztonságra törekedett és minden eshetőségre számítva — győzelmet és a vereséget egyaránt bekalkulálva - terjesztette elő kikötéseit Varsóban. Emeljük ki közülük a leglényegesebbeket! Először: addig „lehetetlenség vagyon abban, hogy aperte opponálhassuk és declarálhassuk magunkat a török ellen", amíg „a két Oláhországot", vagy legalább Moldvát „s minket hátra nem hagynak" a szövetségesek. Másodszor: Erdély a törökkel való szakítás után sem csatlakozhat a támadó hadműveletekhez, mert „Budától fogva Tömösvárig" lévő törököket „mind mezőben, mind váraknak obsideálásával" leköti. Harmadszor: „kívántatnék, hogy ő felesége continue mellettünk tartana" 6000 német gyalogost, 2000 kopjást, 2000 kozákot „a maga költségén". Ez 15
