Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)
Kiss László: A zsidó emancipáció előtörténete Nyugat- és Közép-Európóban (a 18. század 2. felében)
zepére olyan sokvallású állammá vált, amelynek kálvinista uralkodói (gazdasági hasznosságuk miatt) elviselték és kiváltságokban részesítették őket. A mélyen katolikus Mária Teréziáról közismert, hogy olyannyira nem kedvelte a zsidókat, hogy a „régi Európá '-ban utolsóként birodalmából zsidókat ő űzött el. Még uralkodása vége felé is ilyeneket írt róluk: „Nem ismerek ártalmasabb pestist az állam számára, mint ezt a (zsidó) népet... Csalással, uzsorával és pénzügyi szerződésekkel koldussá teszik az embereket, és mindenféle piszkos ügyleteket bonyolítanak, olyasmiket, amelyektől a tisztességes emberek óvakodnak." 3 3 Mindezek ellenére az uralkodónő merkantilista vám- és kereskedelempolitikája, a közigazgatást racionalizáló törekvései a birodalmában élő páriahelyzetű zsidó lakosságot is kedvezően érintették. Mária Terézia nem tartozott a felvilágosult abszolutista uralkodók közé. A felülről, államilag bevezetett reformok keresztülviteléhez ugyanis sehol nem volt feltétlenül szükséges a felvilágosodás eszmerendszerének, a „filozófusok" nézeteinek a közvetlen vagy közvetett forrásokból táplálkozó ismerete. Voltak olyan uralkodók (közéjük tartozott tehát Mária Terézia is), akik ugyan nem tartoztak a filozófia hívei közé, de reformpolitikájuk mégis több racionális, „felvilágosult" elemet tartalmazott, mint pl. XV. és XVI. Lajosé, vagy azé a „felvilágosult" II. Kataliné, aki Voltaire-val és Diderot-tal közvetlen kapcsolatokat ápolt, de agrár- és parasztpolitikájában ez szinte egyáltalán nem érződött. „Nagy" Katalinnal szemben II. József és II. Frigyes, noha Rousseau-val és Buffon-nal, illetve Voltaire-val személyesen is találkoztak, a francia felvilágosodás eredeti gondolatait mégis inkább a Sámuel Pufendorf és Christian Wolf által közvetített, lekerekített formájában ismerték meg. Ennek ellenére felvilágosult uralkodóknak tekinti őket a történeti szakirodalom. 3 4 Mindent összevetve, Barta János szerint a 18. század második felének reformer uralkodóit jogosult „felvilágosultnak neveznünk, holott a felvilágosult abszolutizmus kialakulását alapvetően nem a filozófia hatására vezetjük vissza. A kettő időbeli egybeesése mégsem a véletlen játéka: a filozófusokban és uralkodókban ugyanazok a gazdasági-társadalmi viszonyok ébresztették az elmaradottság érzetét, közös volt választott mintaképük (Anglia, Hollandia - K. L.), amelyhez felzárkózni akartak, s azonos a segítőkészség idealizmusa, ha objektív céljaik eltérőek voltak is." 3 5 II. Frigyes és II. József uralkodói tevékenységét valóban a gazdaság, a kormányzati adminisztráció, a társadalom és a politikai intézményrendszer stb. korszerűsítésére és ésszerűsítésére irányuló „küldetéstudat" jellemezte a szintemelés céljából. 3 6 Ennek részeként kell vizsgálni a zsidókhoz való viszonyukat is. Láttuk, hogy Mária Terézia nem szerette és lehetőleg elnyomta a birodalmában élő zsidókat. Frigyes és József sem kedvelték, de a fenti célok szolgálatába kívánták állítani a zsidó tömegekből kiemelt és 160
