Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Kiss László: A zsidó emancipáció előtörténete Nyugat- és Közép-Európóban (a 18. század 2. felében)

Galíciából hozták magukkal a vállalkozáshoz szükséges elemi jártasságokat és tapasztalatokat. A gabona-, állat-, bőr-, borkereskedelem vidéki központjaiban, továbbá a dunai vízi gabonaszállítás felvevő állomásain, az azokhoz vezető községekben (Paks, Fadd, Dunapentele, Rácalmás stb.) és földesúri, illetve az egyházi birtokokon laktak a legtöbben még a reformkor kezdetén is.

3

1 A magyarországi birtokokkal rendelkező nemesi és arisztokrata családok (Schönbornok, Pálffyak, Zichyek, Esterházyak, Károlyiak már 1688 után egyre gyakrabban tartottak birtokaikon un. „házi zsidó"-kat. A királyi városokra érvényes letelepedési tilalmak megkerülésével lehetővé tették, hogy birtokaikon bérlők, árendások, házalók és egyéb foglalkozásokat űzők telepedjenek le. Azt követően pedig, hogy Mária Terézia úgy döntött, hogy kizárja az „idegen" (görög, szerb, örmény, török stb.) kereskedőket a birodalom belső kereskedelméből, ezek helyét és szerepkörét az egész birodalomban a zsidók vették át. így a 18. század második felében Magyarországon is ők lettek „a legfőbb közvetítők a nemesi földbirtokosok és a nyugati piacok között, és néhányan közülük új vállalkozásba léptek át: átvették a birtokok irányítását... a nemesek helyett..."

3

2 A nemesi birtoktulajdonosok és a zsidó „szakemberek" között tehát egy kölcsönös érdekeken és hasznon alapuló szimbiózusszeru viszony jött létre, amely a napóleoni háborúk által előidézett mezőgazdasági konjunktúra következtében (akárcsak egész Közép-Európában) tovább erősödött, majd a 19. század első felében mindinkább a magyar liberális nemesség és a formálódó zsidó kereskedő középosztály közötti tartós érdekközösséggé, egyfajta „asszimilációs társadalmi szerződéssé" vált. A felvilágosult abszolutizmus és a zsidókérdés A közép-európai és a magyarországi zsidóság sorsát tehát a 18. században ellentétes tényezó'k és törekvések befolyásolták. Letelepedésüket és gazdasági tevékenységüket elsősorban a földbirtokosok pártolták. A szabad királyi és birodalmi városok német ajkú polgársága viszont továbbra is a konkurens zsidóság (városokból és céhekből való) kizárására, korlátozására törekedett. A hatalommal összefonódó katolikus és protestáns egyház — nem gazdasági, hanem ideológiai előítéletektől vezérelve - szintén a zsidók hátrányos megkülönböztetésében volt érdekelt. Az állandóan pénzszűkében lévő államkincstárak viszont a térségben mindenütt rá voltak utalva a zsidóktól beszedhető adókra, vámokra, nem különben szakértelműkre és tőkéjükre. Idővel az egyházias antiszemitizmust is kezdte megbontani a felvilágosodás szellemiségéből is fakadó gazdasági racionalitás. Néhány német államban lassú fejlődésnek indultak a vallási türelem legalább korlátozott formái. Jó példája ennek Poroszország, amely - mint ismeretes - a hazájukból vallásuk miatt elüldözöttek ezreinek befogadásával a 18. század kö159