Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Kiss László: A zsidó emancipáció előtörténete Nyugat- és Közép-Európóban (a 18. század 2. felében)

paradicsomban" a „cserén alapuló gazdasági rendet a tisztán feudális társadalmon belül".

2

9 Gazdasági helyzetük, létfeltételeik mégis már 1772 előtt annyira megromlottak, hogy egyre nagyobb tömegekben hagyták el a hanyatló „nemesi köztársaság" területét. Az 1772. évi első felosztás után egy kisebb részük Brandenburg-Poroszországhoz, jelentősebb csoportjaik a Habsburg Birodalom részét képező Galíciához, tömegeik pedig a cári Oroszországhoz kerültek. A II. Katalin alatti korlátozások, pogromok és a kezdődő „gettósítás" miatt meginduló zsidó kivándorlás célterülete Galícia lett, míg a másik két birodalomhoz került lengyel zsidók főleg - a polgárosodás központjait jelentő - Berlin, Bécs, illetve Magyarország felé vették az útjukat. Galícia főként kereskedéssel, pálinkafőzéssel és házalással foglalkozó zsidó népességének kezdődő beáramlásával egy - a cseh-morva zsidóknál műveletlenebb, a vallási, öltözködési és életmódbeli szokásokhoz merevebben ragaszkodó, a nem zsidó környezettől elzárkózó, az asszimiláció szinte minden megnyilvánulásától idegenkedő - ortodox szemléletű tömeg sodródott Magyarország peremterületeire a 18. század végétől. Az összképet azonban ekkor még nem ők fonnálták. A változások fő irányait és tendenciáit azonban már jól mutatja az alábbi táblázat:

3

0 Népszámlálási esztendő 1700 1735 1787 1825 A zsidó lakosság összlétszáma 4071 11621 80775 185075 Osztrák határ menti vármegyék 60% 28,7 % 8,6 % 5,5 % Morvaországgal határos vármegyék 28,9 % 41,0% 25,8 % 21,3% Galíciával határos vármegyék 1,1 % 11,9% 28,5 % 33,0 % Jól látható, hogy a gyarapodó zsidóság ekkor még Magyarország azon határmenti megyéiben telepedett meg, ahol a magyarok többnyire a lakosság kisebbségét alkották. Az is közismert, hogy 1840 előtt a mozgásukat korlátozó rendelkezések miatt kb. 4/5-ük falvakban vagy falusias településeken, az agrártársadalom peremén élt, miközben foglalkozási szerkezetük már ekkor erőteljesen urbánus jellegű volt. Végül annak ellenére, hogy az ország magyarlakta belső területein ekkor még viszonylag kevesen laktak közülük, nem voltak teljesen ismeretlenek a magyar lakosság és - főleg - a földesurak számára. Ugyanis nálunk is ők voltak azok, akik a tradicionális agrárgazdálkodás lassú tempójába az elsők között vitték be a kapitalista típusú pénzgazdálkodás és kereskedelem mozgékonyságát. Többnyire már 158