Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Kiss László: A zsidó emancipáció előtörténete Nyugat- és Közép-Európóban (a 18. század 2. felében)

egész Európában Prága volt a legnagyobb askenáz zsidó városi közösség otthona, „m 1736-ban VI. Károly császár rendelkezése Cseh- és Morvaországban korlátozta a zsidók lélekszámát. Ez az intézkedés, amely főleg a házasulandó fiatalembereket érintette súlyosan, hamarosan oda vezetett, hogy megindult, majd a 18. század második felében felgyorsult a nyugatkelet irányú bevándorlás Magyarország és részben Bécs irányába. Ennek az erős migrációnak az eredményeként a birodalom nyugati részében a zsidó agglomeráció gazdasági és szellemi központja Bécsbe tolódott át. A bevándorlók többé-kevésbé már a szülőföldjükön asszimilálódtak a németekhez. így Deutshjuden-ként kerültek a „nemzetek feletti

1' Bécsbe. Felső rétegük (bankárok, nagykereskedők, kincstári szállítók stb.) asszimilációjának fő iránya és mintája a - Habsburg - dinasztiához kötődő, vagyis nem etnikai-nemzeti, hanem inkább állampatrióta azonosságtudattal rendelkező - hivatali nemesség és a művelt polgárság volt.^

1 A jelzett közeledés, illetve a hatalom és a zsidók között erősödő érdekkapcsolatok történelmi gyökerei egyébként a 17. századig világosan viszszavezethetők. A Habsburg Birodalomban és a német-római császárság számos fejedelemségében már ekkor ők irányították az uralkodók pénzügyeit. Vállalkozók, adóbérlők és hadseregszállítók voltak, akiket jutalmul a különleges Hoffaktor címmel is felruháztak. Az erőszakon meggazdagodva azután ezek a Hoffaktorok lettek az első privilegizált askenáz zsidók, akik a zsidó vallási hagyományokon és egyéb kötődéseken túllépve közeledni kezdtek keresztény környezetükhöz. Szakály Ferenc szerint a zsidóknak ez a szerepe nem volt szokatlan dolog, hiszen" Angliától kezdve - Hollandián és a német fejedelemségeken keresztül - Bécsig és Varsóig mindenütt képességeik okán kivételezett zsidó vállalkozók (Hofjud, Shutzjud, Court Jew) uralták a hadseregszállítást. „Minden komisszárius zsidó és minden zsidó komisszárius" - állapította meg tömören egy kortárs. Mivel a hadseregszállításokból szerzett kölcsönt hitelműveletekkel kamatoztatták, innen számítható a zsidó bankároknak az európai pénzvilágban játszott kiemelkedő szerepe".~ A Közép-Európában élő zsidó tömegeket azonban (az 1770-es évektől) az a gyarapodó létszámú, majd a 19. századtól fokozatosan túlsúlyra jutó „keleti" zsidóság tette ki, amely szemléletében, vallásában, foglalkozási szerkezetében, vagyis lényeges vonásaiban különbözött a „nyugati" (de szintén askenáz) csoporttól. Ismert, hogy a középkortól - korai újkortól Lengyelországban élt az európai zsidóság túlnyomó része, az állam első felosztásakor kb. 1 millió ember. Egyoldalú foglalkozási szerkezetükről, társadalmi összetételükről viszonylag megbízható képet fest egy 19. század eleji népszámlálás adatsora, amely szerint 86,5 %-uk (kis)kereskedő, 11,6 %-uk kézműves, 1,9 %-uk pedig földműves volt." A falvak tengerébe merült zsidó kereskedők, kocsmárosok, uzsorások, közvetítéssel foglalkozók képviselték - Abraham Leon szavaival élve - „a nemtörődöm slachta157