Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)
Kiss László: A zsidó emancipáció előtörténete Nyugat- és Közép-Európóban (a 18. század 2. felében)
nem akarnak állampolgárokká válni? Egy olyan kormányban, melyet most készülnek alapítani, minden ember ember kell hogy legyen; ki kell utasítani mindazokat, akik nem emberek vagy nem akarnak azzá válni." 2 2 A közép-európai zsidóság létszáma, megoszlása, helyzete A fent vázolt francia példa nem volt egyedi eset Európában. A „bennszülött" és a keleti „betolakodó" zsidók közötti elkülönülés a középeurópai államokban is végbement. Poroszországban és a Habsburg Birodalomban hasonlóképpen bántak a poznani, oroszországi, galíciai vagy lengyel zsidókkal, mint ahogyan az Franciaországban az elzásziakkal történt. A Közép-Európában élő zsidók létszámáról pontos adataink nincsenek. Annyi azonban bizonyos, hogy a 16. és 17. századi kiűzetések következtében sokáig csak egyetlen zsidó család élt Poroszországban: Jost Liebmannak, a „Nagyválasztó" dúsgazdag pénzverő mesterének a családja Berlinben. 2 3 A helyzet némileg akkor kezdett megváltozni, amikor I. Lipót osztrák császár 1670-7l-es kiűzetési határozata után a tudatos telepítési politikát folytató Frigyes Vilmos választófejedelem a más európai országokból vallásuk miatt elüldözött protestáns szakemberekkel együtt 50 tehetős és művelt „bécsi" zsidó családot is letelepített Berlinben. Számuk hamarosan 111 családra növekedett. Ezek a német-római birodalom elitjéhez tartozó ausztriai nagykereskedők, bankárok, ékszerészek, tudósok és orvosok a választófejedelemség privilegizált, megbecsült polgárai lettek, mert pótolták az ott még nem létező polgári felső réteget. E berlini zsidó közösség létszáma - főleg II. Frigyes felvilágosult uralmának köszönhetően - a 18. század második felében is folyó újabb telepítések következtében 1786-ig kb. 4000 főre szaporodott. A protestáns-hugenotta „réfugiék" többségéhez hasonlóan nyelvükben, öltözködésükben, életvitelükben stb. Ők is gyorsan asszimilálódtak az időközben 130000 lakosúvá váló Berlin lakosságához. 2 4 A Habsburg Birodalomban élő zsidóság létszáma, összetétele és helyzete több ponton is eltért a porosz államban élőkétől. A kutatók létszámadatai között akár nagyságrendi eltérések is előfordulhatnak. William O. McCagg szerint a 18. század harmadik negyedében a birodalomban élő zsidóság lélekszáma a 150000-et is elérhette. Hanák Péter viszont 1787-ben sokkal több, összesen kb. 304000 zsidó lakossal számol az alábbi bontásban: alpesi és délszláv tartományok: 853 és 425-428 fő; cseh(-morva) tartományok: 68642 fő; Galícia-Bukovina: 151302 fő; egész Ausztria: 220221 ezer fő; Magyarország 83000 fő. 2 5 Az 1700-as évek első felében a zsidóság települési központjai még a nyugati cseh-morva tartományok voltak. Német ajkúak és nagyrészt felvilágosultak voltak, iparral kereskedelemmel és pénzügyletekkel foglalkoztak, és viszonylag könnyen hajlottak az asszimilációra. A 18. század elején 156
