Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Kiss László: A zsidó emancipáció előtörténete Nyugat- és Közép-Európóban (a 18. század 2. felében)

ítélte a zsidóüldözést, de nála is rögzült a minden zsidó=uzsorás középkori sztereotípia, hiszen „ahol pénz van, zsidók is vannak".

1

1 Az emancipációs rendelkezés megszületésének körülményei Franciaországban A francia forradalom előkészítéséhez akarva-akaratlanul hozzájáruló felvilágosítók elvi alapon is megvetették a zsidókat - állítja Hannah Arendt. A sötét középkor maradványainak tekintették és - mint az arisztokrácia pénzügyi képviselőit - gyűlölték őket.

1

2 Pedig a forradalom idején a franciaországi zsidók száma csupán 40000 körül mozgott, Angliában és Hollandiában még kevesebb volt. A szigetországban kb. 26000 főt számlált.

13 Ráadásul ez a spanyol és portugál eredetű szefárd zsidóság lényegesen műveltebb, tehetősebb és nyitottabb volt, mint a Közép-Európában élő askenáz zsidóság több százezer főt számláló tömegei.

1

4 A 17. századtól Nyugat-Európa nagyvárosaiban (Amszterdamban, Bordeaux-ban, Londonban stb.) kialakult egy kisszámú, de erős kereskedelmi, gazdasági, pénzügyi befolyással rendelkező réteg, amely hasznossága révén az államtól jelentős kiváltságokat kapott. Másrészt létrejött egy szintén kisszámú szellemi vezető réteg is, amely a felvilágosodás folyamatában vállalt - Spinozához hasonlóan - egyre tevékenyebb szerepet. Annak ellenére, hogy az irántuk érzett ellenszenv sokakban továbbra is megmaradt, ez a maroknyi „elit" jogi egyenló'ség nélkül is messzemenően integrálódott és asszimilálódott már a polgárosodó nyugat-európai társadalmakba. így például a kb. 5000 főt számláló Bordeaux-i és Bayonne-i szefárd zsidók már 1789 előtt is egyenlőséget élveztek. Javaslataikat vagy panaszaikat a rendekkel együtt jelenthették be a Rendi Gyűlés összehívásakor.

1

5 Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata a francia állam minden polgárát egyenlő jogokkal ruházta fel. Az Alkotmányozó Gyűlésben megkezdődtek a viták a protestánsok polgári jogairól, a rabszolgaság eltörléséről és az országban élő zsidók egyenjogúsításáról. Grégoire abbé, a zsidó emancipáció egyik legelszántabb bajnoka optimistán jelentette ki: „Ötvenezer francia hajtja ma álomra a fejét pária-sorban, - tegyetek róla, hogy holnap már szabad polgárokként ébredjenek fel."

1

6 A dolog azonban több ok miatt sem volt ilyen egyszerű. A javaslatnak mind a befogadói, mind a beilleszkedői oldalon voltak támogatói és ellenzői. A pápa (és a francia főpapság egy része) már a Nyilatkozatot is istentelennek tartotta és elítélte. A katolikus vallás államvallásként való megtartásának szándéka mellett ez is szerepet játszhatott abban, hogy a Nyilatkozat 10. cikkelye - amely kimondta, hogy: „Senkit sem szabad meggyőződése, még vallási meggyőződése miatt sem zaklatni, feltéve, hogy ezek megnyilvánulása nem zavarja a törvény által alőírt közrendet" - Albert Soboul véleménye szerint több tekintetben is korlátozta a vallásszabadságot. A szakadár egyházakat ugyanis csak any154