Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Makai János: A Vlagyimir-Szuzdali Fejedelemség külpolitikája a 12. század 60-70-es éveiben

magasba szöktek. Novgorod kénytelen volt behódolni Bogoljubszkijnak, aki Rurik Rosztyiszlavicsot juttatta a fejedelmi székbe. Az északnyugaton bekövetkezett változásokat a források többféle változatban ismertetik. A Novgorodi Első Évkönyv közvetlenül az árak emelkedésének leírása után közli, hogy a novgorodiak tanácskoztak, és „utat mutattak Roman fejedelemnek", majd békeajánlattal fordultak Andrej Bogoljubszkijhoz, Rurik Rosztyiszlavics pedig még 1170 októberében megérkezett.

4

7 Az Ipatyíj-évkönyv szerint Roman, apjának a volhiniai Vlagyimirban bekövetkezett halála után, druzsinája követelésére távozott, Bogoljubszkij pedig Ruriknak adta Novgorodot. A Nyikon-évkönyvben egy harmadik, az előző kettőt részben ötvöző variáció található. Eszerint miután a novgorodiak megtudták, hogy Msztyiszlav Izjaszlavics meghalt, Roman Msztyiszlavicsot elűzték, és Rurikot saját akaratukból tették meg fejedelemnek. A magunk részéről már állást foglaltunk a novgorodi forrás mellett, mert az tűnik a leginkább logikusnak: a XI-XIII. században a Szuzdallal (továbbá a Kijevvel, Szmolenszkkel és Polockkal) történt összeütközéseket a krónikások minden esetben a gabonakrízisekkel kapcsolták össze,

5

0 vagyis ha Novgorod 1170 után nem akart tartós gabonahiányt, valamint ezzel összefüggésben magas árakat és éhínséget, akkor meg kellett egyeznie délkeleti szomszédjával. Hogy ez így is alakult arra bizonyíték a novgorodi trón további sorsa: amikor (1172-ben) Rurik Rosztyiszlavics délre távozott, a novgorodiak Bogoljubszkijtól kértek, és kaptak új fejedelmet: Jurij Andrejevicset/ Az Ipatyij-évkönyvben található variáció szintén logikusnak tűnik, ám csak abban az esetben helytálló, ha elfogadjuk, hogy Msztyiszlav Izjaszlavics halála megelőzte Roman Msztyiszlav ics Volhiniába való viszszavonulását. Ez azonban szinte biztosra vehető. A Nyikon-évkönyv híradása nem fogadható el, mert a másik két forrás egyértelműen rávilágít Andrej Bogoljubszkijnak a novgorodi trón betöltésében játszott szerepére, ez pedig elhallgatja azt. 1170-ben a vlagyimir-szuzdali fejedelem befolyása elérte a csúcspontját. Andrej Bogoljubszkij keze az óorosz területek jelentős részére elért, akaratával szinte mindenhol számolni kellett. Novgorod engedelmességre kényszerítése után azonban már csak négy évig uralkodott, s ez az időszak a Dél-Oroszországgal kapcsolatos elképzeléseinek kudarcát hozta. Az, hogy Bogoljubszkij megszerezte Kijevet és a rangidősséget, DélOroszországban nem teremtett stabilitást. Ellenkezőleg, még tovább élezte az amúgy sem jelentéktelen ellentéteket. Öccse, Gleb helyzete meglehetősen ingatag volt Kijevben, amíg élt az elűzött Msztyiszlav Izjaszlavics. A volhiniai fejedelem testvérével, Jaroszlávval és a halicsiakkal még 1169ben megtámadta Dorogobuzst, ahol Gleb és Andrej Jurjevics szövetségese, a beteg Vlagyimir Andrejevics uralkodott. A lépés oka nyilván az volt, hogy a dorogobuzsi fejedelem segített elűzni Msztyiszlávot Kijevből, az 144