Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Makai János: A Vlagyimir-Szuzdali Fejedelemség külpolitikája a 12. század 60-70-es éveiben

ták, a templomokból elvitték az ikonokat, könyveket, miseruhákat és a harangokat. A „pogányok" felgyújtották a Barlang-kolostort is, amely végül megmenekült. A Lavrentyij-évkönyv híradása sokkal szűkszavúbb, viszont rávilágít arra, mennyire pánikszerűen menekült el Msztyiszlav Izjaszlavics: feleségét és fiát sem tudta magával vinni Volhiniába, ők fogságba estek.

2

9 Az utóbbi adat megtalálható a Nyikon-évkönyvben is, amely azt állítja, hogy a támadók - név szerint megjelölt - bojárok segítségével foglalták el Kijevet, minthogy Pjotr Boriszlavics és társai a város gyenge pontjairól átcsoportosították a védőket, minek következtében az ostromlók könnyen betörhettek.

5

0 Kijev 1169. évi elfoglalása meglehetőséen nagy visszhangra talált a történeti irodalomban. A különféle nézetek részletes ismertetése e dolgozat kereteit meghaladná, ezért csak néhány vélemény kiemelésére szorítkozunk. Kijev bevételének évét Ny. M. Karamzin Oroszország történetében fordulópontnak tartotta, s ez a Kijevi Rusz szétesésének idejével kapcsolatos kérdésben a XX. század, elejéig meghatározó maradt.

3

1 A szovjet történetírás képviselői közül Ny. Ny. Voronyin úgy vélte, hogy 1169-ben „Kijevnek nem csak politikai, hanem egyházi tekintélye is helyrehozhatatlanul megrendült".

3

2 Lényegében hasonló értékelést tartalmaz „A Szovjetunió rövid története", mely szerint a hadjárat Kijev végleges bukását jelentette. Szerepét mint politikai központét Vlagyimir (részben Halics) vette át.

3

3 B. A Ribakov egyrészt forráskritikai szempontból, másrészt nem összorosz, csupán dél-orosz szemszögből közelítette meg a kérdést: „A kijevi évkönyvíró, aki szemtanúja volt annak, hogy a győztesek három napig rabolták a várost, olyan festőien ecsetelte ezt az eseményt, hogy valamiféle katasztrófa képzetét keltette. Valójában Kijev 1169 után is teljes intenzitással egy gazdag fejedelemség fővárosának életét élte. Templomok épültek, össz-orosz évkönyv íródott, készült az „Igor-ének", ami összeegyeztethetetlen a hanyatlás fogalmával".

3

4 A magyar kutatók közül F. Font Márta foglalkozott részletesebben az 1169. évi események értékelésével. Koncepciójának lényege a következő: Kijev hanyatlása a XII. század, közepén kezdődött. A duumvirátus véget vetett politikai, Andrej Bogoljubszkij hadjárata pedig gazdasági hegemóniájának, és csak jelképesen maradt főváros. A XII. század utolsó harmadában Kijev csak az egyik, a többitől kevésbé megszervezett fejedelemség központja volt. Először Vlagyimirnak, majd Halicsnak engedelmeskedett, a tatár invázió után pedig elvesztette szimbolikusjelentőségét is. ? Bennünket az 1169. évi eseményekkel kapcsolatban leginkább Kijevnek mint politikai centrumnak a helyzetében bekövetkezett esetleges változások érdekelnek. Ebből a szempontból azonban 1169 nem jelentett határvonalat. Aligha lehet megkérdőjelezni azokat a nézeteket, melyek szerint Kijev ezután is a Kijevi Fejedelemség (többek között politikai) központja maradt. 141