Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Makai János: A Vlagyimir-Szuzdali Fejedelemség külpolitikája a 12. század 60-70-es éveiben

fejedelmek, mint arra többek között az 1164. évi és 1172 körüli bolgárok elleni hadjáratokban való részvételükből következtetni lehet, a vlagyimiri uralkodó befolyása alatt álltak. A Novgorodi Első Évkönyvből azonban nem derül ki, hogy 1169-ben személyesen vettek részt a támadásban, vagy csak segédcsapatokat küldtek. Az utóbbi kérdésre a forrás a polocki fejedelmekkel kapcsolatban sem ad választ. A szakirodalomban van olyan nézet, mely szerint ők a Rosztyiszlavicsokhoz hasonlóan függtek Bogoljubszkijtól.

2

6 Annyi bizonyos, hogy már Szvjatoszlav Rosztyiszlavics novgorodi fejedelem Toropecbe való menekülése után a polockiak a vlagyimiri uralkodóval szorosan együttműködtek.

2

7 Rosztyiszlav Msztyiszlavics halála után a fenti négy Rosztyiszlavics, sőt mint láttuk az ötödik, Szvjatoszlav is, kénytelen volt szorosabb kapcsolatba lépni a vlagyimiri uralkodóval. A legidősebb, Roman örökölte a Szmolenszki Fejedelemséget, s mivel ez határos volt a Vlagyimir—Szuzdali Fejedelemséggel, Roman Bogoljubszkij befolyása alatt állt. Nem véletlen, hogy a későbbiekben még az érdekeivel ellentétes utasításoknak is eleget tett. Rurik, Dávid és Msztyiszlav Rosztyiszlavics azonban nem függött a vlagyimiri fejedelemtől. Számukra - a család novgorodi érdekeinek védelmén túl - az északkeleti szövetségesre saját déli pozíciójuk megerősítése miatt volt szükség. Vlagyimir Andrejevics Bogoljubszkij unokatestvére volt, de ő sem függött az utóbbitól. A Kijev elleni támadásban való részvételét nyilván az motiválta, hogy a Dorogobuzsi Fejedelemség Volhinia szomszédja volt. A Msztyiszlav Izjaszlavics fennhatósága alatt lévő volhiniai és a Msztyiszlávnak az egykori főváros megszerzésével jutott kijevi területek szinte bekerítették. így Vlagyimir Andrejevics szívesen látott volna más uralkodót Kijevben. Az Andrej Bogoljubszkij által irányított koalícióból a jelentős erőt képviselő uralkodók közül mindössze a halicsi és a csernyigovi hiányzott. Az erődemonstráció azonban nem elsősorban ezért nem hozhatott tartós eredményt. Az egymással szövetségben fellépő fejedelmek egy részének Kijevvel, ill. a Kijevi Fejedelemséggel kapcsolatos elképzelései, érdekei is oly mértékben különböztek, hogy az élesszemű kortársaknak aligha kellett különleges jóstehetséggel rendelkezniük az újabb összecsapások megjövendöléséhez. Az Ipatyij-évkönyv szerint Kijev bevétele a következő módon zajlott le: a szövetségesek csapatai Visgorodban egyesültek, majd Kijevhez vonultak. Msztyiszlav Izjaszlavics és a kijeviek keményen küzdöttek az ostromlókkal. Háromnapos harc után a támadók betörtek a városba. Msztyiszlávnak sikerült kijutnia, és fivérével, Jaroszlávval a volhiniai Vlagyimirba visszavonulnia, azonban menekülés közben druzsinája egy része fogságba esett. A koalíció 1169. március 12-én vette be Kijevet. A győztesek kegyetlenül bántak a lakossággal: egyeseket megöltek, másokat elhurcoltak. A várost két napig rabolták. Nem kímélték a kolostorokat és a templomokat, még a Szófia-székesegyházat és a Tized-templomot sem. A javakat eltulajdonítot140