Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Makai János: A Vlagyimir-Szuzdali Fejedelemség külpolitikája a 12. század 60-70-es éveiben

ekben látni fogjuk, az ő ignorálásukkal nem lehetett a Kijevi Fejedelemség ügyeit intézni. A Jurij Dolgorukij halála utáni években a Szuzdali Fejedelemség és új uralkodója, Andrej Bogoljubszkij nem tudott jelentős hatást gyakorolni a déli eseményekre. Ennek egyik oka az volt, hogy a Jurjevicsek közül délen csak Gleb fennhatósága alatt maradt számottevő politikai és katonai erőt biztosító terület. Másrészt uralkodásának első szakaszában Andrej Jurjevics elsősorban az északkeleti belpolitikai helyzettel foglalkozott. Mindkét tényező fontos volt azonban a későbbi lépéseket tekintve: Gleb oblasztyának (Perejaszlavlnak) az elhelyezkedése a Kijevért folytatott harc szempontjából igen kedvező volt, a jól kiépített, megszervezett Vlagyimir-Szuzdali Fejedelemség pedig viszonylag szilárd hátországot biztosított ugyanahhoz. Az, hogy a k ij ev i-v 1 agyi mir i kapcsolatokat 1157 és 1169 között nem jellemezték látványos események, korántsem jelenti Bogoljubszkij paszszivitását, érdektelenségét ezen a téren, sőt a fejedelem ezekben az években is figyelemmel kísérte a kijevi trón sorsának alakulását. Miután Izjaszlav Davidovics, aki egyébként Jurij Dolgorukij esküdt ellensége volt, elvesztette Kijevet, felvette a kapcsolatot Andrej Jurjeviccsel. 1159-ben Izjaszlav Bogoljubszkij lányának kezét, valamint katonai segítségét kérte unokaöcscse, Szvjatoszlav Vlagyimirovics vscsizsi fejedelem számára, és mindkettőt meg is kapta. A Vscsizs városát ostromló Olgovicsok, Rosztyiszlav kijevi fejedelem szövetségesei az Izjaszlav Andrejevics által vezetett felmentő csapatok közeledéséről tudomást szerezvén, beszüntették az ellenségeskedést.

1

0 Ezután Andrej Bogoljubszkij mint Izjaszlav támogatója északon akart érzékeny csapást mérni Rosztyiszlav Msztyiszlavicsra, mivel Novgorodban Szvjatoszlav Rosztyiszlavics volt a fejedelem. A novgorodiak Andrej fenyegetésének hatására Szvjatoszlávot elfogták, és Ladogába vitték. Ebben a Rosztyiszlavicsok ellenségei játszották a főszerepet. A novgorodiak kérték Bogoljubszkijt, hogy küldje el valamelyik fiát fejedelemnek, de ő testvérét, Msztyiszlávot akarta elküldeni. Msztyiszlav Jurjevics már volt fejedelem a Volhov partján lévő városban, talán éppen ezért tiltakoztak személye ellen a novgorodiak. Végül megegyeztek, s Msztyiszlav Rosztyiszlavics, Andrej Bogoljubszkij unokaöccse került Novgorod élére

1

1 (1160). Az 1157-et követő évtizedben Vlagyimir és Kijev viszonya összessségében mégis kiegyensúlyozott volt. Bogoljubszkij először a trónjától megfosztott Izjaszlav Davidovicsot támogatta, majd annak halála után kiegyezett Rosztyiszlav Msztyiszlaviccsal. Ennek a jele volt, hogy 1161ben a vlagyimiri uralkodó jóváhagyásával ismét Szvjatoszlav Rosztyiszlavics lett a novgorodi fejedelem. Rosztyiszlav azonban nem tudta fia helyzetét megszilárdítani. Halála (1167) után valószínűleg összeesküvés készült Szvjatoszlav ellen, mivel ő Velkije Lukiba menekült, és megüzente, hogy nem akar a novgorodiak fejedelme lenni, akik ezután elűzték onnan. 137