Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Makai János: A Vlagyimir-Szuzdali Fejedelemség külpolitikája a 12. század 60-70-es éveiben

Szvjatoszlav Toropecbe, majd a Volgához ment. Andrej Bogoljubszkij még ekkor sem változtatta meg az álláspontját: továbbra is Szvjatoszlávot támogatta.

1

2 A vlagyimiri-kijevi viszony, pontosabban a két trón birtokosának kapcsolata Msztyiszlav Izjaszlavics uralkodása (1167-1169) idején mérgesedett el. Bogoljubszkij kezdetben várakozó álláspontra helyezkedett: a Msztyiszlav ellen sikertelenül szervezkedő Vlagyimir Msztyiszlavics nála keresett támaszt, ő azonban Rjazanyba küldte.

1

3 Ugy tűnik, még kedvezőbb alkalmat várt a kijevi fejedelem elleni támadásra, amelynek megindulása csak idő kérdése volt, mert aligha vitatható, hogy a déli ügyekbe való beavatkozásra tudatosan készült. 1169-re Vlagyimir pompája vetekedett Kijevével. Székhelye közelében Bogoljubovban Bogoljubszkij fényűző rezidenciát építtetett, ami a kortársakat nyilván a Kijev-Visgorod kapcsolatra emlékeztette, és még arra is volt gondja, hogy - szintén kijevi mintára Arany-kaput emeltessen. Kijev a még hozzá tartozó területekkel együtt ekkorra a legerősebb óorosz fejedelmek vetélkedésének célpontja és színtere lett. Politikai jelentősége elsősorban szimbolikus volt, birtoklása nem jelentett különösebb hatalmat. A kijevi trónra ülő fejedelmek megtartották korábbi oblasztyaikat, mert az igazi erőt azok biztosították. Andrej Bogoljubszkijnak sem a régi főváros megszerzése volt a fő célja, hanem „arra törekedett, hogy az orosz fejedelmek hierarchiájában az első helyet foglalja el". Ehhez pedig Kijev megszerzésére feltétlenül szükség volt. Amíg Rosztyiszlav Msztyiszlayics volt a kijevi uralkodó, Bogoljubszkij nein jelentette be trónigényét, aminek nem is lett volna értelme, minthogy a nemzetségi rangsorrendben Rosztyiszlav tőle előkelőbb helyet foglalt el. Msztyiszlav Izjaszlavics rangidősségét ellenben már nem ismerte el, mint ahogyan korábban apja, Jurij Dolgorukij sem volt hajlandó tudomásul venni Msztyiszlav apja, Izjaszlav kijevi fejedelemségét. Msztyiszlav vezetésével viszont sikeres harc folyt a déli határokat állandóan nyugtalanító kunok ellen,

1

5 ami megnehezítette az ellene való vlagyimiri fellépést. Azonban, amikor Msztyiszlav és több rokona között megromlott a viszony (a dorogobuzsi fejedelem pl. területi követelésekkel állt elő), a kijevi uralkodó helyzete megrendült. A Msztyiszlav Izjaszlaviccsal elégedetlen, valamint az Andrej Bogoljubszkij befolyása alatt lévő fejedelmek katonai ereje, kiegészítve a vlagyimir— szuzdali csapatokkal, lehetővé tette az északkeleti igények realizálását. Az 1169. évi hadjárat alapvető oka tehát Bogoljubszkijnak az a törekvése volt, hogy saját szeniori jogát elismertesse. Ehhez még kisebb horderejű tényezők járultak, melyeket sokkal inkább ürügyeknek, semmint okoknak tekinthetünk. Az egyik ilyen tényező a novgorodi trón betöltésének kérdése volt. Az 1160-as évek végére az óorosz területeken három hatalmi központ, ill. csoportosulás rajzolódott ki: Andrej Bogoljubszkij (Szuzdal), a Rosz138