Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Nagy József: A Gömbös-féle telepítési törvény előzményei

megyékről is. A hat megye 21.583 négyzetkilométer területén összesen 204 község és 18 város volt, kevesebb közigazgatási egység mint Vas megye területén. Az 1930. évi népszámlálás szerint az alföldi tanyákon több mint 1 millió ember élt, az Alföldön élő lakosság 30.4 %-a. Egyes megyékben és az alföldi nagy városok területén a lakosság még nagyobb része élt tanyákon. Szeged lakosságának 33.6 %-a, Békés megyének 35 %-a, Hódmezővásárhelynek 39 %a, Csongrádnak 47 %-a volt tanyai lakos.

1

2 Tagadhatatlan, hogy az évszázadok alatt kialakult tanyasi életmódnak meg voltak az előnyei. A tanyásgazda minden kötöttségtől mentesen, szabadon élt. Szarvasmarháját a legkedvezőbb helyen legeltethette és legelőbért sem kellett érte fizetnie. Olcsón tarthatott rengeteg szárnyasál latot s annak mind a tojás, mind a húshozama jelentős jövedelmet nyújtott. Megtermelt takarmányát nem kellett szállítani, hanem jószágával helyben etette fel. Ezzel szemben teljes volt a világtól való elzártsága, elszigeteltsége. Hiába épült sok tanyasi iskola az 1920-as években, a tanyasi gyerekek többségének naponta 56 kilométert kellett gyalogolni télben, sárban, hogy az elemi iskolát elvégezze. Alapműveltsége is gyenge volt, nem beszélve arról, hogy ezekben az években indultak meg az arany- vagy ezüstkalászos gazdatanfolyamok amelyek magasabb szakmai műveltséget adtak. Éppen a gazdasági válság éveiben indult meg a falvak villamosítása, de a tanyákon az olajmécs, jobb esetben a petróleumlámpa jelentette a világosságot. A gazdagabb parasztemberek nem is maradtak a tanyán télre, hanem vagy tanyást fogadtak, vagy lezárták az épületet és behúzódtak városi, vagy falusi házukba. A bérlőnek azonban nem volt hova mennie. Különösen közösségi földek bérlete esetén általában 15-20 évre szólt a szerződés, s a tanyás építette a lakóépületet, az istállót, górékat, csűröket, s ez volt az egyetlen lakóhelye. A telepítésre várt volna az a feladat, hogy a rendezetlen szétszórt tanyák helyére tanyaközpontokat, esetleg új falvakat hozzon létre s ezzel megcsapolja a mamutfalvak, parasztvárosok emberfölöslegét is, földet és munkalehetőséget biztosítva ezrek számára. A községek és városok törvényhatóságai azonban általában elzárkóztak az ilyen kezdeményezésektől. Attól tartottak, hogy a létrejövő új községek a falu határának egy részét is maguknak követelik, s ezzel a város, vagy anyaközség tulajdona csökken. 1933-ig mindössze Szeged és Kecskemét engedte meg, hogy a város tulajdonát képező területeken tanyaközpontok jöjjenek létre. Szeged 1929-ben hozta létre az Alsótanyaiközpontot és a Felsőtanyai-központot, mindkét helyen megépítve a legfontosabb egészségügyi, kulturális és közigazgatási épületeket, házhelyeket parcellázott. Négy év alatt a két központban több mint 300 ház épült meg.

1

3 Kecskemét a Kisnyírerdőnek nevezett birtokrészen parcellázott 160 kat. holdat kedvező feltételek mellett, melynek megvételére 600-an jelentkeztek. 90