Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Nagy József: A Gömbös-féle telepítési törvény előzményei

Az értekezlet egyik komoly vitatémája éppen az volt, hogy a telepítés új községek szervezésével, vagy inkább hozzá-telepítéssel történjen-e? Egyetértés volt abban, hogy az Alföldön, ahol laza településhálózat mellett abnormálisan nagyra nőtt községek voltak, a község határának részbeni kisajátításával új közigazgatási egységek, új falvak létrehozására van szükség.

1

4 Az alföldi parasztvárosok és mamutfalvak munkaerőfölöslegét csak így lehetett eltüntetni és életfeltételeket biztosítani családok ezreinek. Természetesen nehéz volt elképzelni, hogy a községek vagy városok saját elhatározásukból lemondanak határuk egyrészéről akár kártalanítás ellenében is. Tehát a törvényhozásra várt volna a feladat, hogy egy átfogó törvényben erről is intézkedjen. Az államnak egyébként is nagy szerepe lett volna a telepes községek kialakításában. A községháza, iskola, egyházi épületek számára a telek biztosítása, illetve a községháza és iskola felépítése is az állam feladata volt, mert a sok egyéb teherrel megnyomorított új gazdáktól ezeknek biztosítását nem lehetett elvárni.

1

5 Alternatív elképzelésként megmaradt a tanyarendszer fenntartása is olyan formában, hogy tanyaközpontokat építenek ki, amelyek perspektivikusan az egykori faluközpont alapjait képezik. Az előző példák azt igazolták, hogy a tanyasi lakosságban meg van a hajlandóság a falusi életmódra, megfelelő feltételek mellett. A már meglévő községekhez való hozzátelepítés elsősorban a Dunántúlon merült fel. Itt a falvak sűrűsége és a puszták hiánya lényegében lehetetlenné tette új kommunitások alakítását. A lakosság ilyen formájú szaporodását azonban tulajdonképpen nem is tekinthetjük telepítésnek. Mivel a Horthy-korszakban a falvakról jelentős elvándorlás nem volt, a természetes szaporodás alapján a házak és háztartások száma növekedett, ez azonban vagy a szülői ház telkének megosztásával, vagy a falu határában a legelőterület egyrészének az igénybevételével történt. A lélekszámnövekedés mindkét esetben a falu lakosságát terhelte. Csupán néhány esetben fordult elő, hogy a község határában lévő uradalom 400-600 négyszögöles házhelyeket parcellázott, szántóterület azonban ezekhez nem járt. Lényeges, vitatott kérdése volt az értekezletnek az is, hogy önállóan gazdálkodó, vagy munkástelepeket hozzanak-e létre. Megoldást csak az jelenthetett, ha a múlt század végi telepítések tapasztalatait figyelembe véve 10-15 holdas birtokokat alakítanak ki, amelyek alkalmasak egy család eltartására és esetleg már piacra is tudnak termelni. A gazdasági válság idején kialakult munkanélküliség miatt azonban olyan nagy volt a szociális nyomás, hogy előtérbe került a munkás telepítés kérdése. Ezt az értekezleten a birtokosok közül is többen támogatták. Malcomes Gyula báró úgy vetette fel a kérdést: "mi kell jobban a magyar parasztnak. Az, hogy saját földbirtoka legyen vagy pedig, hogy aratáshoz és részes földhöz jusson. Magyarországon az a fő szempont-, 91