Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Nagy József: A Gömbös-féle telepítési törvény előzményei

lalkozott, magát a telepítés szükségét vizsgálta. A második azt, hogy kiket és hogyan telepítsenek, a harmadik a telepítés gazdasági jelentőségét és várható eredményeit, a negyedik pedig a pénzügyi megoldás lehetőségét. Az a lényeges kérdés, hogy a telepítéshez szükséges földterületet honnan veszik, ezen az értekezleten is háttérbe szorult. Az értekezlet óvatos alaphangját már Albrecht főherceg elnöki megnyitója megadta: "Úgy látom, hogy a telepítés nem is annyira abból a szempontból aktuális, hogy most kell megoldani, hanem aktualitása részben azáltal adódott, hogy a földbirtokreform hibáit ezen az úton és módon véljük legjobban kikorrigálni... Itt nem földosztásról van ugyanis szó, hanem arról, hogy a magyar földet, a magyar gazdatársadalommal egy újabb és remélhetőleg szerencsésebb kapcsolatba hozzuk.*

7 Ugyanezt az alaphangot erősítette Czettler Jenő bevezető előadásában mikor kijelentette "amit itt elsősorban mondani akarok, szerény véleményem gyanánt, az bár negatívum, mégis fontos pozitívummá válhat a munkánkban, hogy ti. óvakodjunk minden szertelenségtől a birtokpolitika kérdésében." Egy szempontból ez az óvatosság feltétlenül indokolt volt. A gazdasági válság mélypontján csupán a mezőgazdaságban közel háromszázezer munkanélküli volt, de hasonló méretű volt a munkanélküliség az iparban is és tízezrekre ment az állástalan értelmiségiek száma. Most minden párt és mozgalom erre épített, a faluról származó ipari munkásokat vissza akarták a falvakra telepíteni, de még az állástalan fiatal értelmiségieket is városszéli apró telkekkel kecsegtették, ahol zöldség, vagy virágkertészetet lehet folytatni. Természetes, hogy ilyen elképzelések mellett a telepítés valóban nem érhette el célját, mert a nagybirtok részbeni felosztása nem javította volna a földműveléshez értő paraszti lakosság anyagi helyzetét. Czettlernek az volt a véleménye, hogy bár a gazdasági válság, a mezőgazdasági dekonjunktúra nem kedvez a telepítésnek, mégis ki kell dolgozni egy organikus és folyamatos telepítési programot.

8 ő tisztázta a telep és telephely fogalmát is, mert a köztudatba már bekerült, hogy 3000 telepet kell létesíteni, ez pedig az állam teherbíró képességét figyelembe véve csak 3000 telephely, nem pedig 3000 új község lehetett. Az 1930-as évek elejére a birtokaránytalanság lényegében semmit nem változott. Az a két birtokkategória dominált amely közgazdasági szempontból legkevésbé volt életképes. A nagybirtok területe néhány százalékkal csökkent a földreform során és csaknem megduplázódott a törpe üzemek száma "ha ugyan üzemnek lehet nevezni azokat a csupasz két holdakat, amelyek tíz év óta trágya, rendes vetőmag és jó megmunkálás hiányában inkább gazt, csalódottságot és keserűséget teremnek tulajdonosaik számára."

9 Az előadások és felszólalások többségéből kiderült, hogy a negatív tapasztalatok ellenére sokan hajlamosak voltak arra, hogy változtatásokkal bár, de az 1920-as 88