Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Bozsik Rafael: Az úriszéki fenyftőügyek az egri érseki uradalomban (1835-1848)

tette az úriszék. Igen érdekes, hogy a bíróság ezután hivatalosan figyelmeztette a községi elöljárókat feladatuk pontosabb ellátására. Ebből az is kitűnik, hogy az úriszék következetesen tartotta magát az igazság elfogulatlan szolgálatához, nem helyezte ezt fölébe az uradalmi érdekeknek. Mindez az úriszék későbbi gyakorlatában is megfigyelhető a tilalomtörések elbírálásában. Ugyanis az ilyen ügyeket két csoportra osztották fel, szándékos és "eseményes", tehát az elkövetők által nem szándékolt,véletlen esetek csoportjára. Az uradalom korlátlan bosszúvágya ellen szól az is, hogy a jogszerűség betartására következetesen ügyeltek. A jobbágyok engedetlenségre való biztatása 1839-ben a deméndi törvénybíró állt az úriszék előtt "az Uraság parancsolatainak való ellenszegülés és a jobbágyságot engedetlenségre buzdítás" vádjával. A jogi minősítés mögött itt sem kell vad osztályharcos politikai összeütközésre gondolnunk. A tények sokkal hétköznapibbak ennél. Az uradalom a robot teljesítésére június 21. napját jelölte ki. Azonban a bíró, Tasi Márton azt javasolta a jobbágyoknak, hogy csak másnap, 22-én menjenek. Talán nem is lett volna komolyabb baj, ha 22-én "... huzamos esőzés előállván" nem keletkezett volna tetemes kár az uradalom tavaszi búzájában. A vádlott büntetése három hónap vasban letöltendő fogság, heti kétszeri böjttel valamint kétszer 25 pálca. Mellékbüntetésként pedig kimondta az ítélet, hogy Tasi Márton, aki "... rossz oldalról ösmeretes ember, a törvénybíróságból kicsapatik". Lényegében ez az ügy sem egyszerű uradalmi bosszú volt. A vádlottról az uradalom más iratai szerint igen megalapozott az ítéletbeni rövid jellemrajz. Ismeretes, hogy rokonait is kiforgatta vagyonukból, s minden elérhető módon a maga anyagi gyarapodását hajszolta. Különböző próbálkozásai már az uradalomnak is soknak tűntek, s nem tartottak igényt az egyébként mindig alázatos ember szolgálataira. Az úriszék érzékeny reagálását mégsem csupán az erkölcsi ellenszenv magyarázza, hanem inkább az uradalom súlyos munkaerő problémái. Az érsekség birtokán ebben az időben már nem tudják a kívánt mennyiségű munkát roboterővel biztosítani, s a jobbágyok robotteljesítése is igen gyenge hatásfokú. Ilyen körülmények között minden kiesett robotnap szinte pótolhatatlan veszteséget jelentett. A jobbágyi mentalitást pedig igen rossz irányban, de igen eredményesen befolyásolta, ha a robotkötelezettség alóli, kibújásra éppen az elöljáróságból kaptak ösztönzést. 16