Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Bozsik Rafael: Az úriszéki fenyftőügyek az egri érseki uradalomban (1835-1848)

A konkrét ügyeket áttekintése, elemzése után megállapítható, hogy a jobbágy és a földesúr konfliktusában a gazdasági indíték valamilyen formában mindig kimutatható. Mint láttuk, az összeütközések egyik típusának a lényegi tartalma tisztán tulajdon elleni bűncselekmény volt. Ezen esetekben a jobbágyi népesség jogosulatlanul sajátította el az uradalom valamilyen termeivényét, erdejének fáját vagy kaszálójának, legelőjének termését. Ide a faiopási és a tilalomtörési ügyek tartoztak. Itt nagyon nehéz lenne indítékként bármilyen társadalmi törekvést megjelölni, pusztán csak az elkövetők haszonszerzési motívumával kell számolnunk. A konfliktus másik nagy csoportjába azok a bűnügyek sorolhatók, amelyek közvetve vagy közvetlenül a robotszolgáltatással függtek össze. Itt a jobbágyság magatartása már igen tudatos, átgondolt cselekvéssorra vall. Nem a törvényesen követelhető robotot akarják nyíltan megtagadni, hanem a robotteljesítés rendszerében igyekeztek olyan pontra akadni, ahol az ő érdekük is érvényesülhet valamilyen formában. Ezt a lehetőséget ~ mint az kitűnt az előzőekben ~ a bírák személyében vélték felfedezni. Mindezzel azonban az uradalom is tisztában volt. Szűkös lehetőségei már nem engedték az igazgatás további személyi fejlesztését, s inkább a falusi bírákra építettek. Az uradalom igyekezett neki mindenben engedelmes embereket a bírói székbe ültetni, hogy így pótolja az adminisztráció elégtelen működésének hiányosságait. Tisztán látta az érsekség, hogy egy falusi bíró a törvényes lehetőségeken belül maradva mennyire hátráltathatja a robotteljesítést. így a bíróválasztási küzdelem nem csupán a jobbágyi önkormányzatra való törekvésként értékelhető, hanem erős gazdasági színezete is volt. Az úriszék nem a falu belső ügyeit akarta befolyásolni, nem a jobbágyok egymás közti ügyeinek ellenőrzési vágya vezette, hanem a hatékonyabb robotteljesítmény biztosítása. A bűnügyeknek ezt a két csoportját azért kell egy típusba sorolni, mert sértettjeiket az úri szék egyformán fokozott büntetőjogi védelemben részesítette. Bennük látta ugyanis a közrend legfontosabb őreit, akik szinte állandóan a lakosság között vannak. Valóban ők kerültek közvetlen, mindennapi kapcsolatba a jobbágyokkal, a földesúri utasítások kihirdetése és végrehajtása során nagyon sok múlott rajtuk. így tekintélyüket mindenképpen óvni, biztosítani kellett. A jobbágyokat Deménden engedetlenségre bíztató bíróban egyáltalán nem szabad a harcos népi hős vagy az osztályharc bajnokának alakját felfedezni. Pusztán csak a közösség háta mögé bújó, görbe utakon előre törekvő, gazdagodni vágyó parasztember egy sikertelen trükkjét kell látni ez esetben. Bizonyítja azt az is, hogy a bíróság egyetlen más falubelit sem marasztalt el, senki másnak a bűnösségét nem tárta fel, nem volt kollektív robotmegtagadás. 17