Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Kaló Ferenc: Visszhangok, kortárs-vélemények Liszt Ferenc oroszországi koncertjeiről

bágytársulatai is vállalkoztak időnként zenés-énekes darabok előadására (ezek között ismert európai művek is akadtak), többnyire azonban e színtársulatok zenei programja megmaradt a népdalnál, cigányzenénél, a korban divatos, érzelmes románcnál. Az 1820-as évektől némi változás tapasztalható e területen, ami azzal volt összefüggésben, hogy ismert költők, írók, gondolkodók (köztük Delvig, Gribojedov, Odojevszkij) hatékony közreműködésével zenei körök alakultak, melyek meglehetős rendszerességgel előadóesteket tartottak, s a zenélést, a zenehallgatást művészeti témájú beszélgetések követték.

1 Elgondolkodtató, további kutatást érdemlő kérdésként vethető fel, hogy milyen okokkal, indítékokkal magyarázható a nagyfokú zenei érdeklődés az orosz irodalom jeles képviselői, a korban is számottevő, napjainkban is értékelt orosz gondolkodók körében. A fent említetteken kívül Puskin, Ogarjov, Venyevityinov, Gogol, majd Turgenyev, Tolsztoj is különleges vonzódást mutatott a zene iránt. Gribojedov kiváló zongorajátékos, a korban elismert zeneszerző volt, Turgenyev nemcsak rendszeres koncertlátogató, de ~ főként külföldi tartózkodása idején ~ operettlibrettókat is írt, házi operett előadásokon szívesen, szinte gyermeki örömmel lépett fel, ami csak részben magyarázható a Viardot-asszonyhoz fűződő barátsággal, szerelemmel. Tolsztoj zeneszeretete is közismert, ezen túlmenően a "Luzern" (1857) és a "Kreutzer-szonáta" c. elbeszéléseiben a zene a mű egyik alapmotívumaként jelenik meg. A Beethovenszonáta címét is átvevő elbeszélésében komoly gondolatokat, filozófiai eszmefuttatásokat találunk a zene és az emberi pszichikum kapcsolódásáról, s nagyon messze vezető, már-már a zeneszerző művével a másik ember lelki, érzelmi világára gyakorolt jogosságát is megkérdőjelező mélységekig jut el. ismeretes továbbá az is, hogy a Sztankevics-körben, — mellyel olyan kiválóságok tartottak kapcsolatot, mint Belinszkij, Granovszkij, Botkin, Bakunyin, Herzen — a filozófiai, társadalmi, politikai, irodalmi viták kísérőjeként zenével kapcsolatos, zenefilozófiai beszélgetések is folytak.

2 E kitérő után, visszatérve a XIX. század első felének orosz zenei életéhez, elmondhatjuk, hogy a 30-as, 40-es években jelentős változás volt észlelhető. Megjelent, igaz, először még külföldi mű átdolgozásaként, az orosz meseopera, majd megszületett, kibontakozott az orosz népzenét is magábaötvöző orosz nemzeti opera Glinka munkássága révén (1836. december 9-én a pétervári Nagy Színházban mutatták be az "Ivan Szuszanyin

!

l-t ~ "Életünket a cárért" címmel —, majd 1842. december 9-én ugyanott a "Ruszlán és Ludmila" c. operát. A 40-es évektől már a szó szoros értelmében vett hangversenyéletről is beszélhetünk Oroszországban. E hangversenyélet kibontakoztatásában olyan kiemelkedő külföldi előadóművészek játszottak fontos szerepet, léptek fel vi150