Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Kaló Ferenc: Visszhangok, kortárs-vélemények Liszt Ferenc oroszországi koncertjeiről

szonylag nagyobb számú közönség előtt, mint a brüsszeli, párizsi opera ünnepelt mezzoszoprán énekesnője, Pauline Viardot; a belga csellista A.Servais, akit a zenei világ a "gordonka Paganinijééként tartott számon; a romantikus zenei, előadói irányzat egyik legjelesebb hegedűművésze, a francia hegedűvirtuóz Vieuxtemps, vagy a milánói Scala énekesnője Chestalotti, majd Berlioz, s a kor viszonyai közepette magától értetődően Liszt Ferenc, akinek az 1838-47 közötti, fergeteges sikert hozó európai koncert körútjainak emlékezetes állomásai voltak Pétervár, Moszkva, Kijev, Odessza, Jelizavetgrad. Liszt tehetségének, virtuóz zongorajátékának hfre már évekkel korábban eljutott Oroszországba is, ő maga 1842. április 3-án érkezett először az orosz fővárosba, Pétervárra. A fogadás pompája talán minden eddigit felülmúlt. A rangjára érzékeny, életvitelére büszke orosz előkelőség fővárosi képviselői, maga a cár, I. Miklós is, kitüntető kegynek tartották, ha megtisztelte őket látogatásával, az előkelő hölgyek virágfüzérekkel kedveskedtek. Öt nappal Pétervárra érkezése után, április 8-án került sor első fellépésére. A nemesi kaszinóban háromezernél többen gyűltek össze; közöttük, bizonyára, sznobok, dilettánsok is akadtak, de jelen voltak a korabeli orosz zenei élet kiválóságai is. A koncerten ott szorongott két - a hangverseny idején még pályakezdő később ismertté vált ~ művészeti kritikus V. Sztaszov (18241906) és A. Szeröv (1820—1871) is. Ifjonti, romantikus hévvel fogadták meg, hogy a látottakról, hallottakról írásban cserélik ki gondolataikat, benyomásaikat. E véleményekből, levelekből idézünk elismerő, rajongással teli sorokat. "A nemesi gyűlés termében egyszerre csak zsivaj támadt, mindenki egy irányba fordult és megpillantottuk Lisztet, ... Nagyon sovány volt, kissé görnyedten járt, s bár sokat olvastam híres "firenzei profiljáról", amely állítólag Dantéhoz tette hasonlóvá, az arcát nem találtam szépnek. A termen tompa moraj futott át, a jelenlevők kicserélték benyomásaikat... A művész az órájára tekintett, lejött az erkélyről, átfurakodott a tömegen, és a dobogóhoz sietett; de ahelyett, hogy a lépcsőn ment volna fel, oldalról egy ugrással fenn termett az emelvényen, szinte letépte kezéről fehér kesztyűjét és a zongora alá dobta a padlóra, mélyen meghajolt mind a négy irányba, eközben olyan tapsvihar támadt, amilyet Pétervár bizonyára alapítása, 1703 óta nem látott, majd leült a zongorához. A teremben egy szempillantás alatt olyan csend lett, mintha a jelenlevők mindannyian megdermedtek volna..."

3 — írta Sztaszov. (Liszt ezen a koncerten a Teli Vilmos-nyitányt, Donizetti Lammermoori Lucia-jából az Andantét, Mozart Don Juan-jára írt saját fantáziáját, Beethoven Adelaida-ját, Schubert Erlkönig-jét, s saját Galop chromatique-ját adta elő.) "A hangverseny után Szerowal olyanok voltunk, mint a megszállottak, ... megesküdtünk, hogy az a nap, 1842. április 8-a, mától fogva örökre szent marad nekünk, s hogy a sírig nem felejtjük el ennek a napnak egyetlen 151