Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Bozsik Rafael: Az úriszéki fenyftőügyek az egri érseki uradalomban (1835-1848)

Egyértelműen ezt látszik igazolni az a törekvés, hogy az ő személyüket igyekezett összefüggésbe hozni a jelenlegi bűnesettel. Erről árulkodik a perirat azon része is, ahol Juhász Józsefről kiderül, hogy egy éve, 1837-ben a vásáron Füzesabony jegyzőjét káromló szavakkal pocskondiázta, mert "mindig az uraság mellett fog..." A füzesabonyi Szabó Ferenc ügyében is akad ilyen mozzanat. Leírják, hogy már nyáron is izgatta a falu lakosságát a községi jegyző ellen. Akkor a íratok állítása szerint azért akart új bírót, mert az "...majd kiteszi az egész falu által gyűlölt nótáriust". Igen érdekes, hogy mindkét falu mozgalma igen erősen a jegyző eltávolításának szándékát is megfogalmazta távolabbi célként. Ennek a jegyzőellenességnek az oka abban keresendő, hogy a derék nótáriusok nem a jobbágyok, hanem a földesúr mellett kötelezték el magukat már a korábbi szembenállások idején. Földesúri alkalmazottal szembeni erőszak Baktán 1838-ban egyszerű kocsmai verekedésnek indult egy hétvégi jobbágyi békétlenkedés. A kocsmáros az urasági hajdút hívta. A megérkező urasági embert azonban két helybéli lakos alaposan helybenhagyta. Őket az úriszék 1-1 hónapi fogsággal valamint 40 vesszőcsapással, illetve 25 korbácsütéssel büntette. A tetteseket még káromkodás vétkében is bűnösnek találták. Ugyanis trágár szitkok közepette rótták fel a hajdúnak a robotoltatás során tanúsított ügybuzgalmát. A faiopási ügyek Az úriszék elé került, a földesúr sérelmére elkövetett gazdasági jellegű bűncselekmények sorában első helyen a falopások, az erdőpusztítások álltak. Ezek a bűncselekmények 1839-től kezdve minden évben igen magasszámban fordultak elő. Az esetek többségében nem magányos elkövetőkkel találkozunk a periratokban, hanem több férfi bűnszövetkezet jellegű vállalkozásával. A végrehajtásban két típus különült el ezen ügyeken belül. Sok esetben a falopók maguk döntik ki a szálfákat, de gyakran az is megtörtént, hogy a földesúr által kivágatott és berakatott fát elszállították. Az ellopott fát kétféleképpen hasznosították. A lopás egyik motívuma a tűzifa illetve az épületfa beszerzése volt. Emellett igen sok esetben azt látjuk, hogy a tolvajok vásárokon értékesítették az ellopott fát, s így az érte kapott pénz anyagi gyarapodásuk egyik forrása lett. A falopások elkövetői kezdetben az uradalom hegyvidéki falvainak lakosai voltak, később azonban az egri hóstyák lakói törnek az élre. A legtöbb 14