Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Makai János: Andrej Bogoljubszkij egyházpolitikája

a sikerre semmiféle remény nem volt. A fejedelem viszont nem azért ragaszkodott a kijevi úthoz, mert meg akart szabadulni Fjodortól, inkább nem számolt azzal, hogy az ügy már elveszett. Fjodor az uralkodó döntése elleni tiltakozásul folyamodott az interdiktumhoz. Lehetséges, hogy Bogoljubszkij ezután alkalmazott erőszakot, és küldte a védencét Kijevbe.

1

9 A metropolita radikális fellépése válasz volt Fjodor hosszas ellenállására. Az utóbbit csak a fejedelem nevezte ki püspökké, de sem a metropolita, sem a pátriárka nem szentelte fel. A kijevi érsek szemében Bogoljubszkij pártfogoltja nem volt egyházi személy. Olyan világiként ítélték el, aki rendkívüli tiszteletlenséggel sértette meg az egyházi hagyományokat és szabályokat. Innen ered kivégzésének kegyetlensége. Azonban a vádak nyilván nem bizonyultak elegendőnek a szörnyű leszámolás igazolására, ezért tették bele a szövegbe Fjodor gaztetteinek leírását.

2

0 A témával foglalkozó szerzők egy része Fjodor (valamint Leo) és Andrej Bogoljubszkij konfliktusát a megerősödött egyházi arisztokrácia és a szintén erős fejedelmi hatalom összetűzéseként értelmezte.

2

1 Ennek a nézetnek az egyik legmarkánsabb interpretációja ja. Ny. Scsapov nevéhez fűződik. A szovjet történész egy 1969-ben megjelent publikációjában úgy vélte, hogy Oroszországban az egyházszervezetet a fejedelmi hatalom kezdeményezésére hozták létre, és azt a fejedelem látta el a rendelkezésére álló anyagi javakból. A XI. század utolsó negyedéig terjedő időszakig nem talált bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy az egyháznak feudális földtulajdona lett volna, amely a fejedelmi hatalomtól függetlenné tette volna. Szerinte az egyház feudális földtulajdona az évkönyvi híradásokban először a XI. század végén szerepel, s a kolostorok és a püspökségek a XII. században váltak földbirtokosokká. Az egyház feudális földtulajdonának kialakulása, valamint a termelők bizonyos csoportjainak egyházi joghatóság alá való kerülése megváltoztatta az egyház helyzetét. Scsapov arra a következtetésre jutott, hogy nyilvánvalóan a püspökségek ezen gazdasági és politikai megerősödésének folyamatával van kapcsolatban az 1160-as évek ismert konfliktusa Vlagyimir és Kijev, majd pedig a püspök és a fejedelem között Vlagyimirban.

2

2 Ezzel szemben olyan megközelítés is publicitást kapott, amely az említett püspökök harácsolását a már elnyert vagy a megszerezni kívánt méltósággal kapcsolatos anyagi nehézségekre (végeredményben a szimóniára) vezette vissza. Ez utóbbi, Ny.Ny. Voronyin által képviselt nézet — legalább is Fjodort illetően - meglehetősen ellentmondásos, mert mint arra már utaltunk, Voronyin egyrészt elismerte, hogy Fjodor egyáltalán nem bízott a Kijevben való felszentelésben, ugyanakkor feltételezte, hogy a főpap mohósága a metropolitának szánt pénzösszegek megszerzése miatt erősödött fel.

2

3 Figyelemre méltóbbnak érezzük viszont Voronyinnak azt a megállapítását, mely szerint 142