Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Makai János: Andrej Bogoljubszkij egyházpolitikája

tésekre jussunk. Mégis meg kell próbálnunk értelmezni és értékelni a legfontosabb eseményeket. Ennek érdekében jelentős mértékben támaszkodtunk a szakirodalomban fellelhető nézetekre. Attól kezdve, hogy Jurij Dolgorukij fia, Andrej Visgorodból a Szuzdali Fejedelemségbe ment, uralkodása végéig három északkeleti püspököt említenek a források. Legkevesebbet a görög Nesztorról tudunk, mert az 1156. évnél a Lavrentyij-évkönyv mindössze annyit közöl vele kapcsolatban, hogy Ruszba, vagyis Dél-Oroszországba ment, ahol megfosztották a püspökségétől.

1 Nyilván a kijevi metropolita volt elégedetlen a tevékenységével, de ennek az okát csak találgatni lehet, ahogyan azt is, vajon a fejedelemnek volt-e része Nesztor eltávolításában. 1158-ban

2 új püspök érkezett a Rosztovba, az ugyancsak görög Leo (Leon), akit a rosztoviak és a szuzdaliak a következő évben már el is űztek.

3 Az ellene való fellépést a LavrentyÍj-évkönyv azzal magyarázza, hogy a főpap megnövelte a templomok számát, illetve a szöveg így is értelmezhető, és kifosztotta a papokat.

4 Azonban Ny. Ny. Voronyin megállapította, hogy Leo püspök a Vlagyimir-Szuzdali Fejedelemségben nem építtetett templomokat, viszont valószínűleg hasonlóan járt el, mint a novgorodi érsek a XV. század végén: minden toldaléképületet számbavétetett, amivel megnövelte a püspöki adóval terhelt létesítmények számát, csapást mérve nemcsak az alsópapságra, hanem a magasabb tisztséget betöltő egyházi személyekre is. Voronyin úgy vélte, lehetséges, hogy Leo mohóságának közvetlen oka méltóságának szimónia útján való megszerzése volt, mert ez esetben arra törekedett, hogy minél gyorsabban kárpótolja magát a nagy kiadásokért, ami viszont a rosztoviak és a szuzdaliak ellenállását váltotta ki.

5 A forrás Bogoljubszkijnak a főpap elűzésében játszott szerepére nem utal, de a későbbi események ismeretében aligha képzelhető el, hogy a rosztoviak és a szuzdaliak a beleegyezése nélkül cselekedtek volna. Bizonyosra vehető, hogy a püspök rövidesen visszatért a VlagyimirSzuzdali Fejedelemségbe - ha egyáltalán elhagyta annak területét --, hiszen 1161-ben ismét elűzték őt. Az Ipatyij-évkönyv ezt az eseményt Andrej Bogoljubszkij fivérei eltávolításával együtt közli, néhány sorral lejjebb viszont azt adja hírül, hogy Bogoljubszkij gyorsan visszahívta Leót, aki négy hónapig még maradhatott tisztségében.

6 A püspök újabb "tündöklését" ezúttal is gyors bukás követte: 1163-ban egyrészt azzal vádolták meg, hogy nem jogszerűen lett szuzdali főpap, hanem Nesztor méltóságát ragadta el, másrészt mivel nem fogadták el a böjttel kapcsolatos álláspontját, miszerint a szerdára és péntekre eső ünnepnapokon tilos húst enni, Leónak ismét távoznia kellett. A fejedelem ezúttal is elűzte. Ekkor 138