Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Makai János: Andrej Bogoljubszkij egyházpolitikája

Szvjatoszlav Olgovics csernyigovi és Rosztyiszlav Msztyiszlavics kijevi fejede­lemtől kért segítséget, majd (1164-ben) Bizáncba indult. 7 Az utóbb ismertetett és meglehetősen nehezen áttekinthető események némi magyarázatot igényelnek. Ny. Ny. Voronyin szerint a rosztoviakkal és a szuzdaliakkal történt összeütközést követő elűzés után Leo nyilván Jurij Dolgorukij özvegyének, Andrej Bogoljubszkij mostohaanyjának, egy görög származású fejedelemasszonynak a szuzdali udvarában gyülekező és a viagyimiri uralkodóra nézve veszélyt jelentő csoportosulást erősített. Andrej rokonságának és apja előkelő embereinek száműzése csak időben esett egybe Leo száműzésével, öt külön távolították el, de Bogoljubszkij gyorsan vissza­hívta. Valószínűleg belátta, hogy a püspök elűzésére nem volt elégséges ok, ugyanis semmiféle vádat nem hoztak fel ellene. Ennek a baklövésnek a korri­gálására hívták vissza Leót. A fejedelem biztosan jól ismerte a főpap vélemé­nyét a böjtökkel kapcsolatban. Az utóbbi vita tárgyát képezte az óorosz álla­mokban, de még Bizáncban is. A pátriárka a szigorúbb rendet támogatta, míg például a kijevi Barlang-kolostorban az enyhébb gyakorlatot védelmezték. Leo a nagyon szigorú felfogást támogatta, túllicitálva magát a pátriárkát is, és Vlagyimirban ezt kihasználva, eretneknek nyilvánították. 8 Voronyin fentebb ismertetett koncepciója kétségkívül jól hangzik, és logikusnak tűnik. Azonban egy része - megfelelő bizonyítékok hiányában -- a levegőben lóg. Az óorosz évkönyvek kiváló szakértője, Ny. G. Berezskov is foglalko­zott a kérdéssel. Figyelmét elsősorban Leo püspök tevékenységének datálása kötötte le. Abból indult ki, hogy az Ipatyij-évkönyv szerint Leót háromszor, míg a Lavrentyij-évkönyv szerint csak kétszer űzték el. Két kronológiát készí­tett, melyek közül az egyik a püspök kétszeri, míg a másik háromszori elűzését feltételezi. Megállapította, hogy az első évkönyvi feljegyzések, úgy a dél-oro­szok, mint a vlagyimiriak Leónak csak két eltávolításáról tudtak. A háromszori elűzésről szóló adatok csak a XIV. századi dél-orosz redakcióban jelentek meg. Elképzelhetőnek tartotta, hogy az Ipatyij-évkönyv által említett egyik 1161 (1161-62.) évi elűzés megegyezik azzal, amelyet 1159-nél (1159-60­nál) ugyanezen forrás is említ. Ez esetben azonban a böjtökről folytatott vitá­nak az Ipatyij-évkönyvben található datálását (1161-62) nehezen tudta egyeztetni Leo Bizáncba való utazásának datálásával (1164-65), mert a kettő között hosszú és megmagyarázhatatlan időközt kapott. Berezskov ezt az el­lentmondást a következő hipotézissel oldotta fel: lehetséges, hogy az Ipatyij­évkönyv által egy évnél említett két elűzés nem egy évben történt. Mindkét tényt az elsőnek az événél (vagyis 1161-62-nél) helyezték el, hogy később ne kelljen visszatérni a Leóval kapcsolatos eseményekre. 9 Ha a szerzőnek a legapróbb részletekre is ügyelő fejtegetéseit átgon­doljuk, arra a következtetésre juthatunk, hogy — mivel az Ipatyij-évkönyvben 139

Next

/
Thumbnails
Contents