Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a társadalomelmélet köréből (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Kiss László: Az európai nemzetfejlődés és nemzetfogalom eltérő felfogásai

40 A nemzet- és Európa-centrikus felfogásokról A nemzetcentrikus és világrendszer-centrikus felfogások marxista képviselői között már évtizedek óta meg-megújuló vita folyik a nemzetközi szakirodalomban. Ismeretes, hogy a marxi elmélet is a szúk látókörű, nemzetcentrikus elméletek elleni harcban jött létre, mivel a középpontjában kezdettől a világrendszer fogalma állt. Marx munkássága alapvető fordulatot jelentett a nemzet- és Európa-centrikus társadalomtudomány leküzdésével és egy új, világrendszer-centrikus paradigma kidolgozásával. Némi leegyszerűsítéssel: A nemzetcentrikus felfogás -- irányzataitól függetlenül — a lényegében elszigetelt nemzetek történetéből indul ki, amelyek ugyan másodlagosan egymással is kapcsolatban állnak, de mintegy csak "függelékként" kapcsolódik hozzájuk a világrendszer. Kezdetben tehát az európai polgári nemzetek születtek meg, s ezt követte a világrendszer kialakulása. Eszerint a világtörténet a nemzeti történetek "mennyiségi" összege. Ennek megfelelően a hagyományos történetírás a világot nemzeti történetekre bontotta (és bontja), s e szuverén keretekből összegezte újra a világtörténetet. így a fejlett nyugat-európai nemzetek történelmi útját is szinte tisztán a belső, önálló, sajátos fejlődés eredményének mutatta be.^ Ezen a ponton a nemzetcentrikus felfogás elméletileg is, ideológiailag is kötődik - a nyugati marxizmus egyik nagy, M. Dobb által képviselt irányzatához -- az ún. internalista irányzathoz, amelynek követői szerint a kapitalizmus történeti fejlődése eredendően és lényegileg nemzeti keretekben folyik.^ A nemzetcentrikus felfogások némelyikére Európa -- sőt Nyugat-Európa — központúság is jellemző. Szerintük ugyanis Közép- és Kelet-Európa fejlődése (a "normális" fejlődés modelljének tekintett) Nyugat-Európához képest ugyan időben megkésett, attól lassúbb, de lényegében ugyanazon az úton járt és jár, noha színvonalbeli eltérésekkel, strukturális különbségekkel. A marxista társadalomtudományok művelőinek egy része tehát a nemzeti fejlődést is a legkorábbi és a legfejlettebb "európai" (értsd: nyugateurőpai) nemzetek modellje alapján vizsgálta. Eközben figyelmen kívül hagyták azt a (nyugati marxizmus másik nagy irányzatát jelentő ún. externalisták szerint) alapvető tényt, hogy — amint majd lesz róla szó ~ valójában az "európai" centrum-országok fejlődése a kivétel, és a közép- és keleteurópai, valamint a nem európai félperiféria és periféria polgári és nemzeti fejlődése aszabaly.