Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a társadalomelmélet köréből (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Lőrinczné Thiel Katalin: A kierkegaardi hatás néhány vonatkozása Hamvas Bélánál

33 Kierkegaard számára elfogadhatatlan a rendszeralkotás, a zártságra törekvés, a közvetlenséget helyettesítő filozófiai közvetítettség. Kierkegaard szerint a filozófia a múlthoz fordul, "a filozófusnak"* "csak a kabátja szárnyai maradnak a jelenben". Az életkérdések megválaszolatlanul maradnak, a "mit kell tennem" kérdésére nem adnak választ. A Vagy-vagy ban egyértelműen leírja, hogy "a filozófiára" csupán a szemlélődés jellemző, hogy a hagyományos filozófiai gondolkodás külsődleges, hiszen "a filozófus mindenki nevében gondolkodik, csak a saját nevében nem". így az embernek ~ mondja — nem marad más, csak a csendes elveszettség/* Aki a filozófiát műveli, nem szabad. "A filozófiának semmi köze nincs ahhoz, amit belső tettnek nevezhetnénk; de a belső tett jelenti a szabadság igazi életét."^ Kierkegaard szerint a világtörténelem — mint elvont általános — felől megítélt tett szükségképpen torz lesz, külsődleges, nem valóságos. így az egyes elvész, a belső tett jelentéktelenné degradálódik. Ugyanez a megközelítés figyelhető meg Hamvas Bélánál is, amikor a tudományról fr. "A tudomány azt hitte, hogy a siker az ő sikere. Elkezdett képzelődni: magyarázni, megfejteni. Olyan megfejtéseket, amiket nem lett volna szabad kiépíteni; olyan magyarázatokat, amelyek csak bizonyos esetekre voltak helyesek, általánosított; a határokat nem tartotta meg; mélységekről nem vett tudomást; a magasságokat megtagadta, kinevette."^ A kritika alapja mindkettőjüknél az a felismerés, hogy a tudomány, a rendszeralkotó gondolkodás nem az ember közegében mozog. A spekulative konstruált rendszer lehet a lét rendszere, de nem az egzisztenciáé. A rendszerben ugyanis eltűnik a szabadság. A szigorú filozófiai rendszerekben az egyén sincs jelen. Látszólag mindenütt róla van szó, de valójában sehol sem. Az egyén csak annyiban van jelen, amennyi a világból az ő számára objektiválódik. Mindebből Kierkegaardnál az következik, hogy szakít a lét és gondolkodás azonosságának tételével, szakít az azonosságfilozófiákkal. A gyökeres fordulat egyféleképpen így is összegezhető: van tehát olyan lét, amely nem pusztán gondolkodás. Hiszen a gondolkodás nem képes átfogni az egész létet, ebből pedig az következik, hogy nincs mindent átfogó totális filozófiai rendszer. Mivel Kierkegaard számára a legégetőbb kérdés a "mit kell tennem" kérdése, fgy törvényszerű, hogy a múlt helyett a jövő felé fordul, hogy a rendszer helyett a szabadságot választja, a közösség helyett pedig az egyént. Az ember ugyanis számára eleven, cselekvő, választásai által naponként döntéseket hozó lény. Kierkegaard mint ismeretes, éppen ezért az individuumra helyezi a hangsúlyt, életfilozófiájának központi fogalma az egzisztencia. Ez a fogalom olyan egyedi létezést jelöl, melynek * Kierkegaardnál "a filozófus" Hegelt jelenti, "a filozófia" pedig a spekulatív filozófiai rendszereket.