Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a társadalomelmélet köréből (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Kádek István: Az általános iskolai pedagógusok foglalkoztatási és bérezési problémái — a 80-as évek közgazdasági és pedagógiai szaksajtójának tükrében

78 Hogyan lehetne az iskola egészének — s benne az egyes pedagógusoknak — a teljesítményét érdemlegesen mérni? Az irodalomban ma már ezek a kérdések is felvetődnek. A válaszok még kezdetiek, útkeresőek. Egy szerzőpáros például a következőket javasolja: szülői vélemények figyelembevétele; annak mérlegelése, hogy a munkahely vagy a következő iskolafokozat hogyan vélekedik az iskola által kibocsátott tanulókról; központi, megyei teljesítménymérések. Hangoztatják a szabad iskolaválasztás gondolatát is, mondván, ez növelné a szülők és a tanulók bizalmát, továbbá felszínre hozná a jó hírű iskolák és a nagyobb tudású pedagógusok jobb teljesítményét.'^* 4. A pedagógiai asszisztensek alkalmazásának néhány tapasztalata A pedagógiai asszisztensek alkalmazása megnyitotta az utat egy merőben új típusú belső munkamegosztás felé iskoláinkban. Kiterjedtebb foglalkoztatásukkal módosulhat az iskolák korábbi munkaerőgazdálkodási gyakorlata. Mindennek pénzügyi kihatása is van. A VII. ötéves terv során az oktatás korszerűsítését célzó intézkedések révén nyílt lehetőség középfokú képzettséghez kötött pedagógiai asszisztensi állások létesítésére az általános iskolák alsó tagozatán és a napközis csoportokban. Először az 1986/87-eHs tanévben került sor alkalmazásukra, ekkor háromszáz pedagógiai asszisztens kezdte meg tevékenységét.^ Az asszisztensek a tanítóktól átveszik azokat a tennivalókat, amelyek végzése nem igényel felsőfokú fiedagógiai végzettséget. Ennek megfelelően feladatuk: a tanítási órák és a tanórán kívüli foglalkozások előkészítése, gyermekfelügyeleti teendők ellátása, közreműködés a gyermekek szabadidős tevékenységének irányításában (pl.: könyv- és könyvtárhasználat, játékok tanítása), * Angolszász országokban kísérleteket folytattak az ún. vouclicrck (oktatási utalványok) kipróbálására. A rendszer alapgondolata az, hogy az állam nein kÖAdlcniil az egyes oktatási intézményeket finanszírozza, hanem a szülőknek ad utalványokat, akik ezeket a gyermekük számára kiválasztott iskolának adják át. Az iskola a szülőktől kapott vouchcrck arányában jut a működését biztosító költségvetési kiutaláshoz. Az iskola tehát piacon találja magát, s így kínálja sajátos oktatási szolgáltatásait. A szakirodalom a rendszer számos előnyét és hátrányát sorolja fel. Nálunk az egyeik fő ellenérv az, hogy a vouchcr-rendszer valós, szabad iskolaválasztást feltételez, mári>cdig ez a magyar vidék aprófalvas településű térségeiben gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Az oktatási utalványrcndszerrőt érdekes cikkek olvashatók az Oktatáskutató Intézet Oktatásfinanszírozás c. tanulmánykötetében (Bp. 1988.). A kötetlen szereplő, angolból fordított tanulmányokat Scmjén András és Lukács Péter válogatta és szerkesztette.