Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a társadalomelmélet köréből (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Hollóné Kacsó Erzsébet—Demeter András: Nagyszervezetekhez kapcsolódó kistermelői integrációk jellegzetességei

60 Valójában a szakcsoport tagság az ÁFÉSZ és a kistermelők között egy szervezettebb -feltétlen odafigyelést igénylő — kapcsolódási forma, s e tekintetben egyfajta biztonság a tenyésztésben s az ütemes félvásárlásban. Mindkét partnernek előnyös, hogy a kistermelők érdekei végső soron a szakcsoport elnökén keresztül koncentráltabban érvényesülhetnek. A kistermelőknek nyújtott szolgáltatások költségei az ÁFÉSZ árréséf'terhelik". Ezen kedvezmények értelme az ÁFÉSZ forgalomnövelését biztosító termelési háttér kiépítése, illetve fenntartása. A vizsgált pétervásárai ÁFÉSZ esetében konkrétan a következőket jelenti: a 25 millió Ft-os kistermelői felvásárlás árbevételéből kb. másfél millió Ft tiszta nyereség realizálható. Ez megközelítőleg 6 %-os nyereségrátát jelent, az 1 -2 %-os — a teljes ÁFÉSZ tevékenység árl)evételére vetített — nyereségrátához képest. Végső soron a volumenében csekély kistermelés integrálása az ÁFÉSZ gazdaságos tevékenységeként könyvelhető el. Joggal felmerül a kérdés, hogy az ÁFÉSZ miért nem erősíti jobban ezt a számára gazdaságosabb szférát? Azért, mert e tevékenység kiterjesztésének felső és alsó korlátja egyaránt létezik. Egyrészt az ÁFÁSZ nem biztosíthat szélesebb termeltetési hátteret, mint amit számára a főintegrátor (a GT) lehetővé tesz, másrészt a kistermelői bázis nem tágítható bármilyen mértékben -tekintve, hogy a kistermelés nem fő, hanem zömmel melléktevékenységként jelenik meg a háztartások gazdáikodásában. Az ÁFÉSZ kistermelőkhöz fűződő érdekeltségének elemzése után a kistermelők motivációit tekintjük át röviden. A köztudatban a háztartások gazdaságához kötődő kisállattartás megítélése leegyszerűsíklik, nevezetesen: minden állattartás haszonnal jár. Ez önmagában igaz lehet, ha a "háztartási hulladék" hasznosítására, illetve a szabadidő hobbiszerű, értelmes kitöltésére gondolunk. Azonban -- s ez a nyúltenyésztésre is igaz -- mást jelent a tartás, a termelés és a tenyésztés. Ez utóbbi kettő már kimondottan árutermelésre irányuló tevékenység, melynek célja egyértelműen a haszonszerzés. A gazdaságosság* is csak ezen esetben értelmezhető. A termelés és tenyésztés megkülönböztetése szakmai-technológiai eltéréseket takar, tekintve, hogy a tenyésztő maga neveli fel a továbbtenyésztésre alkalmas egyedeket is.) * A gazdaságosság ezen esetben is többféleképpen értelmezhető. Mást jelent ugyanis akkor, ha a kistermelő input oldalon alternatív felhasználási lehetőségekkel nem rendelkező termelési tényezőket (pl. töredék-munkaidőben kifejtett munkát, meglévő gazdasági épületet, melléktermékeket stb.) használ fel, és mást jelent többféle hasznosításra alkalmas erőforrásinputok esetében. Példánkban az elsőként említett feltételek dominálnak.