Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a társadalomelmélet köréből (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Koncsos Ferenc: Modern mítoszok és társadalmi viszonyok

4 A mítosz eredetileg a primitív közösségek természeti és társadalmi környezetükre vonatkozó tapasztalataik rendezésének formája volt. A közösségek élményei fejeződtek ki benne szimbolikus formában. A tartalmat képzetszerűen és metaforikusán jelenítette meg. Az abszolúttá fokozott, irracionális, a csoda felé tartó ábrázolásmód jellemezte. A mítoszban a fölismert valóságtartalmak önkényesen konstruált összefüggésrendszerbe rendeződnek, miáltal a már megismert jelenségek elvesztik eredeti jelentésüket. Kezdetben a valóság gondolati meghaladásának kísérletét jelentette, majd ezt a funkciót a társadalmi tudatformák közül elsősorban a művészet, a tudomány, a filozófia vette át. Ám a társadalmi tudatformák megjelenése után sem veszett el a mítosz jelentősége. mint a mindennapi tudat sajátos szerveződési formája a modern társadalmakban is megmaradt, s ebben az értelemben mindmáig behatol a művészetekbe, a filozófiába, politikába, ideológiába is. A modern mítosz is a mindennapi élethez és gondolkodáshoz illeszkedik. Keletkezésének alapja mindmáig az emberi cselekvés korlátozottsága, az elidegenedett viszonyok, az objektum-szubjektum kapcsolatának elmosódottsága és egyben megmerevedése. A modern s bürokratizálódott társadalmakban az emberek elveszítik nemcsak társadalmi kapcsolatukat, hanem a kettős elidegenedés következtében a társadalmi kontaktusok iránti szükségleteik érzését is, azaz nem pusztán atomizáládnak, hanem "monadizálódnak". Olyan társadalmi szituációban élnek, ahol az embereknek nincs valóságos kontaktusuk egymással, valóságos konfliktusaik nem tudatosulnak bennük, reakcióiknak nincs semmi köze a helyzet reális tényeihez. A mai mítoszok bizonyos értelemben valláspótlékok, a vallás apologetikus, vagy tiltakazó formáit képviselik ott, ahol a hagyományos vallásosság nem bizonyul hatékony közösségszervező erőnek. A modern mítoszok tudományos mezben lépnek fel. A tudományosság látszatát keltik azzal, hogy a valóságos törvényszerűségeket ál törvényszerűségekkel helyettesítik, meghamisítva ábrázolják a társadalom törvényszerűségeit és az emberi törvényszerűségeket. A szekularizált modern mítoszok jellegzetesen az elidegenedés modern polgári formá jának produktumai. Az értelmes élet perspektívájának átláthatatlansága, a hiteles emberi élet megvalósításának akadályai hamis értékek számtalan mítoszát hozzák létre. A modern mítoszok a társadalom megzavarodottságára utalnak, s a bennük megjelenő átmoralizált értékek a kritikai gondolkodást, a zavarok észrevevését és a cselekvést nehezítik, illetve akadályozzák azáltal, hogy - ellentétben a régi mítoszokkal — nem a természet egyes törvényszerűségeit antropomorfizálják, hanem a valóság tényleges