Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/10. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Honfi László: Kísérlet a magyar tornanyelv korszerűsítésére

- 17 HUNTI LÁSZLÓ KÍSÉRLET A MftGYAR ÍURNASZAKNYELV KüRSZERÖSÍ1ÉSÉRE I. BEVEZETÉS, ALAPFOGALMAK, INDOKLÁS A testnevelés és sporttudomány területén elég ritkán találkozunk terminológiai kutatásokkal, terminológiai szakirodalommal. A terminológi

a "valamely szakterületen, tudományban alkalmazott specifikus fogalmak és szakkifejezések összessége" (12); "valamely tudománytág), szakma csoportnyelve" (7); "valamely szakterületen gyakran használt, a szakma művelőitől általánosan ismert és a köznyelvhez is közelálló szavainak összessége" (4). A terminológiához közelálló fogalom a nómenklat

úra, amelynek több jelentése közül az alábbi kettőt emelném ki: "1. valamely tudomány, művészet, technikai ág stb. kifejezéseinek összessége 2. (tud) nemzetközileg elfogadott, egyértelmű szabályokra alapított elnevezési rendszer (különösen a vegytanbari, az állat- és növénytanban)" (4). A terminológia részeként, építőköveként fogfia tó fel a ter

minus tec

hniku

s , ami egy latin eredetű kifejezés, jelentése: műszó, múkifejezés, szakkifejezés. A "terminológia" szó eredete — részben latin: terminus (határ, elhatárolás)— részben görög: logos (tan). Szó szerint tehát a terminológia az elhatárolás, meghatározás tudományát jelenti. A terminológia egy "megegyezéses" nyelvezet, amit egyrészt a logika szabályai, másrészt az ártott szakterületen elfogadott definíciók tesznek (tehetnek) rendszerré. (E két szempont érvényesítése egyidőben kell, fiogy történjen!) Annak, aki a testnevelés- és sportterminológi

a fejlődését vagy szerkezetét vizsgálja, több nyelv, nyelvcsoport és kultúrkör összefüggéseit,